5.fejezet

~ Egy jól sikerült terv~

*Yoon Pov*
Reggel JungKook mellett ébredtem. Olyan édes, ahogy alszik, nem volt kedvem felébreszteni. Kedvem? Szívem nem volt hozzá. Szívem szerint inkább mellette feküdtem volna, csak nagyon mosdóba kellett mennem. Mivel ő feküdt kívülről, ezért óvatosan átmásztam felette. Amire szerencsémre felébredt.
- Hová mész, kicsim? - fordítja fejét felém és kezeit derekamra rakja.
- Mosdóba igyekezek. - erre magára húzott és szorosan ölelt. - JungKook! Ha nem engedsz el, akkor lassan...Tudod, hogy beteg vagyok!
- Tudom, de nem akarom, hogy itt hagyj egyedül!
- Akkor ülj ki a konyhába és várj meg. - elengedett én pedig rohantam a mosdóba. Közben megláttam a konyhába Min-t.
- Jó reggelt!
- Neked is! - rohantam. Nem álltam meg.
- Hová ilyen sürgősen? - erre már nem válaszoltam.
- Szerintem azért igyekszik ennyire, mert megfázott. - hallom meg J-Hope hangját is.
- Talált! - ez viszont a szerelmem volt.
Mikor végeztem kimentem hozzájuk.
- Unni! Fáj a torkom...- és elment a hangom. - És most már hangom sincs...- suttogtam. Igazából csak úgy tettem mintha fájna. Hátha sikerül így egyedül beszélgetnem Min-nel.
- Jaj, kicsim! Gyere ülj le!- húz az ölébe JungKook. Megölelt és megpuszilt.
- Mindjárt csinálok neked teát, jó? - kezdi unni is és már neki is kezd.
Ránézek JungKook-ra mosolyogva.
- Mi a...? - erre mutató ujjamat a szája elé raktam. Min megfordul én akkora visszafeküdtem Guki vállára. Mikor visszafordult JungKook-nak megsúgtam mi a tervem.
Aztán Hope-ra néztünk és elmosolyodtunk mind a ketten. Majd mutattuk, hogy menjen oda Unni-hoz. Ő felállt és odasétált mellé.
- Segíthetek valamit? - kérdi.
- Nem kell, köszönöm. - mosolygott rá. Én csak tovább mutogattam neki, hogy próbálkozzon tovább.
- Amh...- szegénykét úgy sajnáltam. Nem tudott megszólalni. Nekem kellett ebben az ügyben hősnek lenni.
- Unni...! - nyöszörögtem. - J-Hope...!
- Szegény...Annyira beteg, hogy azt sem tudja miket beszél! - JungKook is beszállt a tervbe.
- Cs...cs...
- Cs?- kérdez rá Unni és megfordul.
- Cs...Csó...Csók...
- Csók? - megint rá kérdez.
- Várj! Majd összerakom. - mondja Guki. - Unni, vagy is Min, J-Hope, ezt nem kell részletezni, csók. - erre Min, Hope-ra nézett. Én meg úgy tettem, mint aki alig tud állni a lábán és elindultam az irányukba. Óvatosan meglöktem Min-t és elestem. Szerintem jól sikerült terv lett, hisz Unni pont Hope oppa ajkaira esett. - Ja te lány! Gyere lefektetlek! - és JungKook feláll, majd felemel engem és bevisz a szobába. Becsukja az ajtót és lerak a földre. Én pedig halkan felsikítok.
- Áh...Sikerült! - mondom és ugrándozok.
- Igen sikerült, mert te egy kis zseni vagy! - csókolt meg. Majd finoman elenged. Én pedig köhögök. - Jól vagy? - erre csak bólogatva köhögök.
- Gyere! Nézzük meg őket! - suttogtam, hisz tudtam, hogy vékonyak a falak. Lassan kinyitottam az ajtót és láttam, ahogy Min a pulton ült, előtte J-Hope és csókolóznak. - Hűha! Ilyet még nem láttam. Gyere ezt nézd meg! Szerintem ilyet még te sem.- kicsit kijjebb nyitottam az ajtót és JungKook is tudta lesni őket.
- Szerinted megzavarjuk őket? - kérdezte JungKook.
- Hát...Nincs szívem, de teát akarok, mert a torkom azért tényleg fáj. - simogattam nyakamat. Ő erre felállt és megpuszilta nyakam. kuncogtam és magamhoz húzva csókot leheltem finom, forró ajkaira. Majd lassan kisétáltunk. Erre ők megijedtek és...szinte hallani lehetett a cuppanást, ahogy elengedték egymást. Próbáltam nem hatalmas mosollyal kiülni hozzájuk. Valamennyire sikerült is.
- Yoon!- ijedt meg. - Hát neked nem aludnod kellene?
- Nem vagyok álmos...- szédelegtem. - Unni! Készen van már a teám...?
- Persze, itt van. - rakta le elém a csészémet.
- Köszönöm, Unni!- egy fél mosolyt öltöttem számra, majd jó ízűen belekortyoltam a finom teába.
Leült mellém, majd megfogta az egyik kezem.
- Őh...Mi most, akkor egyedül hagyunk titeket.- és átmentek a másik szobába.
- Unni? Milyen volt, amikor J-Hope megcsókolt?
- Őszintén? Kedvelni való fiú, nagyon aranyos és a csók az....- ekkor csöngettek.

- Kinyitom! - szaladok az ajtóhoz. Mikor kinyitom Bang oppa és Zelo állt az ajtóban. - Sziasztok! Hát ti? Mit kerestek itt?
- Gondoltuk átjövünk, hogy ne legyetek egyedül. - mondja Zelo. Szemei csillognak. Furcsa, hisz Zelo-tól először látok ilyet.
- Hm...Jól van! Gyertek be! - ők bejöttek és levették a kabátjukat.
- Hallottam, hogy beteg vagy, ezért hoztam magammal valamit neked, Yoon! - áll elém a magas fiú. Zsebében matatni kezdett. Ezért én odanéztem és mikor előakarta húzni kezét, addigra egy puszit kaptam a másik irányból. - Gyógyító puszit hoztam...- mosolyog rám. Én csak mosolyogtam, majd megöleltem. Ő szorosan visszaölelt.
- Köszönöm Zelo! Olyan jó haverom vagy! - adtam én is puszit neki.      
- Zelo? -hallottam meg JungKook hangját a hátam mögött.
- JungKook,Ő a haverom. Semmi több. -jelentettem ki.
Erre JungKook megölelt hátulról,és picit elhomoláysodott előttem minden.
- Yoon! Jól vagy? -jött oda hozzám Unnie,és picit jobban lettem.
- Aha. JungKook,le kéne ülnöm. -erre a szerelmem elengedett és leültem a kanapéra.
- Ennyire beteg? -nézett Guk Oppa Unnie-ra.
- Egen. -bólintott fájdalmas pillantással Unnie.
- JungKook...-mondtam fájdalmas hangon,mert nagyon fájt a melllkasom,és alig kaptam levegőt.
- Mi a baj? -éreztem hangjába a félelmet.
- Fáj a mellkasom. -nyöszörögtem.
- Minden rendben lesz! -ölelgetett JungKook,és elájultam.

Mikor felkeltem Zelo ölébe volt a fejem. Azonnal felültem,és leesetem a kanapéról.
- Jól vagy Picúr? -segített fel Zelo.
- Persze...-poroltam le magam.
- Ülj le! -mutatott a kanapéra. - Mióta vagy együtt JungKook-al? -nézett rám.
- 1 napja. Szeretem nagyon.
- Yoon...
- Hm? -éreztem rajta,hogy valami nagy bedobásra készül.
- Mikor Yongguk voltunk...és megütöttelek....
- Igen emlékszem. -vágtam szavába.
- Mikor kérdezted,hogy szeretlek-e...én....én...hazudtam!