~ 1 hétig szabadság ~
*Yoon Pov*
Mikor kiszaladt lezuhanyozni gondoltam, hogy felizgult.
Este, mikor befeküdtünk az ágyba felé fordulva felkönyököltem.
- JungKook, minden rendben?- erre ő felém fordította fejét.
- Persze, kicsim! - adta az egyenes választ.
- Biztos? - sétálgattam ujjaimmal mellkasán.
- Biztos, szerelmem...! - bújt hozzám. Behunyta a szemét. Édes kis arcát kezdtem simogatni.
- De...Ajh...Na jó, kimondom! JungKook! Kérdezhetek valamit? Te felizgultál ezekre a hangokra, igaz? - erre kipattantak a szemei.
- Kicsim...! Érzem, hogy bajod van!- ült fel.
- Semmi, semmi, csak az, hogy...- halkultam el és lehajtottam a fejem.
- Hogy? Felizgultam? - feltolta a fejem államnál fogva. Én csak aprókat bólogattam. - Jaj, gyere!- magára húzott. - Mindig te leszel az első nő az életemben. - csókol meg. - Na jó a második. - felültem a derekára.
- A második?
- Igen, mert az első az anyum. - nevetett.
- Ja értem...- nevettem én is. Rádőltem és megcsókoltam.
- Édes vagy! Nagyon! - puszilt szájon. Én lemásztam róla és felé fordultam. Ő megengedte, hogy vállára feküdjek. Átkarolt, nyomott egy puszit fejemre, aztán elaludtam.
Másnap mikor mi már kajáltunk, akkor jött ki Unni. Berángattam a szobámba, hogy megkérdezzem, hogy tényleg az történt-e, amit hallottunk JungKook-al. Ő persze helyeselte.
Kimentünk. Én visszaültem JungKook-hoz a tv elé. Mikor jól elmélyedtem a tv-ben, akkor JungKook kiment a konyhába. Tanakodtam, hogy mire készül. De nem akartam utána menni. Nem akarok olyan barátnő lenni, aki minden lépését, lélegzését figyelni a barátjának. Ezért bámultam tovább a tv-t. Mikor visszajött, leült mellém és magához ölelt.
- Mi volt kint? - kérdeztem rá.
- Már megint egymás szájában keresnek valamit. - mondta nevetve, aztán pedig megpuszilta homlokom.
- Na. Ma mit csinálunk?
- Nem tudom. Nem akarsz elmenni sétálni? - kérdezte. Ekkor szaladt be Min Unni hozzánk.
- Yoon! Vigyázzatok magatokra!
- Miért? Baj van? - ijedtem meg.
- Nem, dehogy is! Kicsit elmegyünk Hope-val.
- Hány nap? - kezdte JungKook.
- Egy hét! - leesett az állam.
- Érdekes, te soha nem hagytál még egyedül sehol sem. - mondtam.
- De itt van neked JungKook. Aki vigyázni fog rád, mert ha nem letöröm a micsodáját!
- Oké! - mondta JungKook és megpuszilta homlokomat.
Mikor Unni és J-hope összepakoltak, azonnal indultak is. Kikísértem őket. Guki mögém állt és átkarolva engem, nézte, ahogy beszálltak a taxiba és elmentek. Becsuktam és bezártam az ajtót, majd bementem.
- Na? Mit akarsz csinálni? - kérdez rá.
- Nem tudom.
- Nekem viszont lenne ötletem!- karolta át derekam. Elővette kissé perverz arckifejezés.
- Nehem....JungKook tudom mire gondolsz és nem!
- Mert most miért?
-Akkor sem! Nem! - és elfutottam előle.
- Yoon, kicsim, ne fuss előlem, mert így is, úgy is utolérlek! - kergetni kezdett. Beszaladtam Min-ék szobájába. Furcsa illatot éreztem, de aztán leesett. JungKook bejött utánam. - Háh! Megvagy! - karol át hátulról. - Húh...Szerintem nyissunk ablakot! - ment az ablak felé. Majd kinyitotta.
- Nézd ezt a sok cuccot! Ennek fele, nem Hope-é?
- De! De úgy látszik! - mutatott a földön heverő boxerre, ami biztos Hope-é.
- Na, jó...Nekem ez túl sok...- és kimentem. - Édesem, gyere csak ide!
- Igen? - jött ki.
- Nem kellene összetakarítani egy kicsit?
- Nekem mindegy. Akkor álljunk neki! - mosolyogva adott egy puszit az arcomra. Neki álltunk összetakarítani egy kicsit.
Egy órával utána mikor összetakarítottam Unniék szobájába és kijöttem egyáltalán nem láttam JungKook-ot.
- Guki! Guki! Szerelmem hol vagy? - szólítgattam.
- Mh... - hallottam meg hangját a szobánkból. Hm..szobánkból. Ez egészen jól hangzik!
Elindultam a szobánk felé és benyitottam.
- Kicsim, mit csinálsz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése