~Miért vagyok ennyire szerencsétlen?~
*Minnie POV*
Reggel mikor felkeltem eléggé nyomott voltam. Nem tudom miért,de folyton Hope járt a fejemben. Valami különleges van benne,mert sosem fogott meg senki sem ennyire. Elmentem szokásomhoz híven zuhanyozni,és mikor végeztem,hallottam,hogy Yoon köhög,mint egy beteg tehén. Azonnal a szobájába rohantam,és hanyattfekve köhögött. Felültettem,és picit csillapodott neki a rohama. A sok köhögéstől még a könnyei is folytak szegénykémnek. Nem tudom mi lelte,lehet megfázott,mert későn vettem észre,hogy a földön aludt. Bolond.
- Ssssh! Semmi baj! -ölelgettem,és picit megnyugodott. - Ma nem mész suliba! -jelentettem ki,és a takaróját feljebb húztam picit,ne fázzon.
- Dee....ma írunk! -köhögött még egy sort.
- Nem érdekel! Ilyen betegen nem mész suliba! Én sem megyek,mert nem hagylak felügyelet nélkül!
- Zelo átjöhet!
- Hogy Ő is elkapja! Kizárt dolog! -hadakoztam azonnal. - Feküdj csak,és kihívom az orvost,jó? -tettem kezem a homlokára ami tűzláng forró volt.
- Jól van! -dünnyögött,és lehunyta szemét,és pihent.
Kimentem a konyhába,és csináltam magamnak kávét,neki meg teát. Tettem neki bele fájdalom csillapítót,hogy a feje ne fájjon. Csináltam szendvicset neki,és ezt mind egy tálcára tettem,majd beivttem neki a szobába. Yoon vissza is aludt,s az éjjeli szekrényére tettem. Ha felkel megtalálja. Visszamentem a konyhába,és a kávémat iszogattam. Nem szokásom reggelizni. Elég egy kávé és én azzal elvagyok. Mikor már kezdett a kávém fogyni kikerestem a doktor számát és felhívtam.
- Jó reggelt! Tessék?
- Jó reggelt! A nevem Woo So Min,és a barátnőm elég erősen köhögött reggel,és lázas is.
- Egyéb tünet?
- Egyenlőre nincs,de vissza is aludt.
- Olyan mintha ki lenne merülve?
- Igen.
- Akkor ez csak egy egyszerű kis megfázás vagy egy kis vírus,de nem lesz baja. Kiemegyek és megvizsgálom! Lediktálná a címet? -gyorsan elmondtam a címet,és hallottam ahogy Yoon mocorog. Felkelt. - Köszönöm. 30 perc és kint vagyok! -tette le a telefont,és én is.
Gyorsan benyargaltam Yoon szobájába,és leültem az ágyára. Éppen majszolta a szendvicsét. A vaj szája szélére kenődött amin jót kuncogtam. Elfogyasztotta a neki csinált reggelit,és vissza is feküdt.
- Kurva szarul vagyok...-pihegett.
- Látszik rajtad. Olyan vag mint egy hipóba áztatott tehénfos.
- Kamsa! Én is szeretlek!
- Tudom. -kuncogtam.
- Jön a doki? -kérdezte csukott szemmel,és a teáját iszogatta.
- Aha! JungKook lesz az!
- Komolyan? -pattantak ki a szemei,és kiköpte a teáját.
Én a nevetéstől leestem az ágyról is. Ő csak durcisan letette a teáját és a paplan alá bújtatta beteg testét. Feltápászkodtam,és hagytam. Kivonultam a konyhába,és megcsörrent a telefonom.
- Szia Hope. -szóltam bele.
- Szia Szépség! Hogy vagy?
- Nem vagyok szép,és én jól,de Yoon nem.
- Hallottad JungKook? A csajod beteg! -kiáltotta Hope -Fulladjá meg! -halottam meg JungKook hangját.
- Fiúk! Ne már! -forgattam meg szemeim. - Nem vagytok ti ovisok,vagy igen?
- Nem! -mondták egyszerre.
- Akkor megnyugodtam.
- Átmehetnénk meglátogatni Yoon-t?
- Persze. -mosolyogtam.
- Egy dél körül ott leszünk! -mondta Hope,és elbúcsúztunk egymástól,és letettük.
Őszintén szólván örültem neki,hogy átjönnek hozzánk. Tudják,hogy hol lakunk,hiszen elég sokat beszélgettünk,és a búcsúzás alatt ezt is kiszedte belőlem. Hope hangja már csak a telefonban is megnyugtatot,de ha itt van velem az meg még jobban. Yoon-hoz benéztem,és aludt. Édes. A nappaliba mentem,és a tv-t kapcsolgattam,mikor a doki megjött.
Megvizsgálta szegény Yoon-t,és valami vírust szedett össze. Kiváltottam neki a gyógyszert,majd Yoon még mindig az ágyába trónolt,míg én a konyhába csináltam az édes-savanyű csirkét. Egyszer csak csengettek.
- Nyitom! -töröltem meg fűszeres kezem,és kinyitottam az ajtót. - Sziasztok! Gyeretke beljebb! -üdvözöltem a fiúkat.
- Szia. Ez a tiéd! -nyújtotta át Hope egy kis szatyrot maibe csokik és redeteg édessség volt.
- Kamsa Oppa! -mosolyogtam rá,és arcára adtam egy puszit.
- Yoon hol van? -kérdezősködött JungKook.
- A szobájába. A második ajtó az,ami rózsaszín és úgy is felismered mert az ajtaján egy nagy panda van. -mosolyogtam rá.
- Köszi. Bemehetek hozzá? -nézett vissza rám félvállról.
- Persze,menj csak. -bólintottam,és JungKook eltűnt. - Szerelmesek. -mooslyogtam.
- Hiányoztál már. -nézett szemeimbe Hope.
- Te is nekem. -ekkor mint akibe a villám csapott,eszembe jutott a csirke. - De én megyek főzni tovább. -rohantam be konyhába,és betettem a sütőbe.
- Segíthetek? -állt mellém Hope,és nyakába akasztotta a kis kötényt,és fejére tette a kis sapit.
- Persze. -bólintottam.
Hope ügyes kis segédnek bizonyult. A paprikát is sikeresen felvágta aprókra,és a rizst is jól kifőzte. A poharakat gondosan elmosogatta,és meg is terített,míg én a szósszal bíbelődtem. Mikor végeztünk mindennel,a konyhába szépen megterítettünk.
- Csinálsz Yoon-nak teát? -pillantottam fel Hope-ra.
- Persze. Áfonyásat vagy zöld?
- Áfonya. Enyém a zöld! -mosolyogtam rá,és a tanyárékat vettem a kezembe.
A tányérokkal kész bűvészmutatványt csináltam,amin Hope csak nevett,és én csak morogtam,mint a bolhás kutya. Mikor már a szalvéták is a helyüket elfoglalták nagyot sóhajtottam.
- Jól főzől! -kerülgette a leveses lábast Hope.
- Jung Hoseok! Mit a fenét csinálsz? -néztem rá karbatett kézzel.
- Bocsi Omma. -állt hátam mögé,és karjait átfonta derekam körül,és fejét vállamra tette.
- Bolond vagy. -kuncogtam.
- Lehet,de egy cuki bolond vagyok. -mosolygott,és belepuszilt nyakamba,majd a konyhába ment.
Én nem szóltam egy szót sem,csak a fiatalokhoz mentem be. Éppen egymás karjaiba voltak. Nem akartam Őket zavari,de enni muszáj nekik. Megértem,hogy dúl a szerelem,de azért enni illik.
- Ööö...-kopogtam be. - Bocsi a zavarásért,de kész a kaja. -mondtam. - Jöttök? -néztem az ifjú párra.
- Persze. Éhen halok. -fogta hasát Yoon,és kihúzta JungKook-t a szobából.
Én csak nagyokat islogtam és utánuk mentem,majd leültem az asztalhoz. Hope mellé ültem. Nem akartam,hogy egy centit is távol legyen tőlem.
- Jó étvágyat! -mondta Hoseok,és nekilátott a kajának ahogy én is és a két szerelmes is.
Mikor mindent befaltunk,csak pihegtem. Még van sütemény a spájzba de nem volt erőm felkelni. JungKook csak Yoon-t simogatta,és Yoon bealudt Kook vállán. Cukik voltak így. Yoon alapba cuki,és nem ajánlom JungKook-nak,hogy megbántsa.
- Van még süti bent a spájzba...-sóhajtottam.
- Kihozom állt fel Hoseok.
- Te leülsz a seggedre! -nyomtam le a székre vállainál fogva,és durcizott. - Én vagyok a házigazda nekem kell kihoznom.
- De...
- Nincs de! -szóltam rá,és kihoztam a sütiket.
- Sütii! -csillogott JungKook szeme.
- Az ám! -mosolyogtam rá.
- Unnie sütiszörny. -motyogta Dongsaeng.
- Nem is. -hunyorogtam.
- De is. Mikor voltunk esküvőn,az össze hólabdát befaltad,és nem kaptál gyomorrontást.
- Az én sütiszörnyem! -mosolygott Hope.
- Meg az enyim! -nyammogott Yoon.
- Édes vagy így,tudtad? -puszilta meg JungKook Yoon arcát.
- Neked mindenhogy aranyos vagyok. -kuncogott Yoon.
- Kinek van kedve megnézni valami horrort? -néztem körbe.
- Legyen a Péntek 13! -tágult ki Hoseok pupillája.
- Az jó! -bólintottam,és a nappaliba mentem,majd megkerestem a dvd-k közt a filmet és betettem.
Hoseok ezidő alatt pattogtatott ki kukoricát,és azt majszolva jött ki a konyhából. Mindneki helyet foglalt,és elkezdődött a film. Mikor olyan részek voltak,hogy még én is megijedtem Hope-hoz bújtam,és ha kellett elbújtam az ingjében. Yoon csak kikerekedett szemekkel figyelte az eseményeket,és volt mikor undorító képet vágott. Bírom az őszinte arckifejezéseit. Mikor vége lett a filmnek,remgett a lábam,és nem tudtam megállni rajtuk.
- Mi azt hiszem megyünk! -nyújtózkodott JungKook.
Ekkor Yoon átkapcsolt a hírekre,és azt nézte.
- Kook! Biztos,hogy elmentek? -nézett rájuk és a tv-t kezdtük el halgatni.
"Szöul városát még sosem érte ekkora hó. Aki teheti ne mozduljon ki otthonról. Mindneki fűtsön és meleg teát igyon. 3 napig teljes zárlatot rendelt el az önkormányzat,és a rendőrök járőröznek az esetleges kintrekedt emberek végett. Mindenki meleg pléddel csavarja be magát,és ha teheti maradjon ismerősénél vagy ha van beteg hozzátartózó látogassa meg,még mielőtt a nagy szélvihar eléri a várost..."
- Ugye ez most csak vicc? -néztem rájuk,és mindegyik fiú csak mosolygott. - Miért vagyok ennyire szerencsétlen?? -tettem fel saját magamnak a kérdést.
3 nap Hoseok mellett. Én meg fogok őrülni azt hiszem...
- Nem! -mondták egyszerre.
- Akkor megnyugodtam.
- Átmehetnénk meglátogatni Yoon-t?
- Persze. -mosolyogtam.
- Egy dél körül ott leszünk! -mondta Hope,és elbúcsúztunk egymástól,és letettük.
Őszintén szólván örültem neki,hogy átjönnek hozzánk. Tudják,hogy hol lakunk,hiszen elég sokat beszélgettünk,és a búcsúzás alatt ezt is kiszedte belőlem. Hope hangja már csak a telefonban is megnyugtatot,de ha itt van velem az meg még jobban. Yoon-hoz benéztem,és aludt. Édes. A nappaliba mentem,és a tv-t kapcsolgattam,mikor a doki megjött.
Megvizsgálta szegény Yoon-t,és valami vírust szedett össze. Kiváltottam neki a gyógyszert,majd Yoon még mindig az ágyába trónolt,míg én a konyhába csináltam az édes-savanyű csirkét. Egyszer csak csengettek.
- Nyitom! -töröltem meg fűszeres kezem,és kinyitottam az ajtót. - Sziasztok! Gyeretke beljebb! -üdvözöltem a fiúkat.
- Szia. Ez a tiéd! -nyújtotta át Hope egy kis szatyrot maibe csokik és redeteg édessség volt. - Kamsa Oppa! -mosolyogtam rá,és arcára adtam egy puszit.
- Yoon hol van? -kérdezősködött JungKook.
- A szobájába. A második ajtó az,ami rózsaszín és úgy is felismered mert az ajtaján egy nagy panda van. -mosolyogtam rá.
- Köszi. Bemehetek hozzá? -nézett vissza rám félvállról.
- Persze,menj csak. -bólintottam,és JungKook eltűnt. - Szerelmesek. -mooslyogtam.
- Hiányoztál már. -nézett szemeimbe Hope.
- Te is nekem. -ekkor mint akibe a villám csapott,eszembe jutott a csirke. - De én megyek főzni tovább. -rohantam be konyhába,és betettem a sütőbe.
- Segíthetek? -állt mellém Hope,és nyakába akasztotta a kis kötényt,és fejére tette a kis sapit.
- Persze. -bólintottam.
Hope ügyes kis segédnek bizonyult. A paprikát is sikeresen felvágta aprókra,és a rizst is jól kifőzte. A poharakat gondosan elmosogatta,és meg is terített,míg én a szósszal bíbelődtem. Mikor végeztünk mindennel,a konyhába szépen megterítettünk.
- Csinálsz Yoon-nak teát? -pillantottam fel Hope-ra.
- Persze. Áfonyásat vagy zöld?
- Áfonya. Enyém a zöld! -mosolyogtam rá,és a tanyárékat vettem a kezembe.
A tányérokkal kész bűvészmutatványt csináltam,amin Hope csak nevett,és én csak morogtam,mint a bolhás kutya. Mikor már a szalvéták is a helyüket elfoglalták nagyot sóhajtottam.
- Jól főzől! -kerülgette a leveses lábast Hope.
- Jung Hoseok! Mit a fenét csinálsz? -néztem rá karbatett kézzel.
- Bocsi Omma. -állt hátam mögé,és karjait átfonta derekam körül,és fejét vállamra tette.
- Bolond vagy. -kuncogtam.
- Lehet,de egy cuki bolond vagyok. -mosolygott,és belepuszilt nyakamba,majd a konyhába ment.
Én nem szóltam egy szót sem,csak a fiatalokhoz mentem be. Éppen egymás karjaiba voltak. Nem akartam Őket zavari,de enni muszáj nekik. Megértem,hogy dúl a szerelem,de azért enni illik.
- Ööö...-kopogtam be. - Bocsi a zavarásért,de kész a kaja. -mondtam. - Jöttök? -néztem az ifjú párra.
- Persze. Éhen halok. -fogta hasát Yoon,és kihúzta JungKook-t a szobából.
Én csak nagyokat islogtam és utánuk mentem,majd leültem az asztalhoz. Hope mellé ültem. Nem akartam,hogy egy centit is távol legyen tőlem.
- Jó étvágyat! -mondta Hoseok,és nekilátott a kajának ahogy én is és a két szerelmes is.
Mikor mindent befaltunk,csak pihegtem. Még van sütemény a spájzba de nem volt erőm felkelni. JungKook csak Yoon-t simogatta,és Yoon bealudt Kook vállán. Cukik voltak így. Yoon alapba cuki,és nem ajánlom JungKook-nak,hogy megbántsa.
- Van még süti bent a spájzba...-sóhajtottam.
- Kihozom állt fel Hoseok.
- Te leülsz a seggedre! -nyomtam le a székre vállainál fogva,és durcizott. - Én vagyok a házigazda nekem kell kihoznom.
- De...
- Nincs de! -szóltam rá,és kihoztam a sütiket.
- Sütii! -csillogott JungKook szeme.
- Az ám! -mosolyogtam rá.
- Unnie sütiszörny. -motyogta Dongsaeng.
- Nem is. -hunyorogtam.
- De is. Mikor voltunk esküvőn,az össze hólabdát befaltad,és nem kaptál gyomorrontást.
- Az én sütiszörnyem! -mosolygott Hope.
- Meg az enyim! -nyammogott Yoon.
- Édes vagy így,tudtad? -puszilta meg JungKook Yoon arcát.
- Neked mindenhogy aranyos vagyok. -kuncogott Yoon.
- Kinek van kedve megnézni valami horrort? -néztem körbe.
- Legyen a Péntek 13! -tágult ki Hoseok pupillája.
- Az jó! -bólintottam,és a nappaliba mentem,majd megkerestem a dvd-k közt a filmet és betettem.
Hoseok ezidő alatt pattogtatott ki kukoricát,és azt majszolva jött ki a konyhából. Mindneki helyet foglalt,és elkezdődött a film. Mikor olyan részek voltak,hogy még én is megijedtem Hope-hoz bújtam,és ha kellett elbújtam az ingjében. Yoon csak kikerekedett szemekkel figyelte az eseményeket,és volt mikor undorító képet vágott. Bírom az őszinte arckifejezéseit. Mikor vége lett a filmnek,remgett a lábam,és nem tudtam megállni rajtuk.
- Mi azt hiszem megyünk! -nyújtózkodott JungKook.
Ekkor Yoon átkapcsolt a hírekre,és azt nézte.
- Kook! Biztos,hogy elmentek? -nézett rájuk és a tv-t kezdtük el halgatni.
"Szöul városát még sosem érte ekkora hó. Aki teheti ne mozduljon ki otthonról. Mindneki fűtsön és meleg teát igyon. 3 napig teljes zárlatot rendelt el az önkormányzat,és a rendőrök járőröznek az esetleges kintrekedt emberek végett. Mindenki meleg pléddel csavarja be magát,és ha teheti maradjon ismerősénél vagy ha van beteg hozzátartózó látogassa meg,még mielőtt a nagy szélvihar eléri a várost..."
- Ugye ez most csak vicc? -néztem rájuk,és mindegyik fiú csak mosolygott. - Miért vagyok ennyire szerencsétlen?? -tettem fel saját magamnak a kérdést.
3 nap Hoseok mellett. Én meg fogok őrülni azt hiszem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése