A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 3 nap. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 3 nap. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 27., péntek

7.fejezet

~Az igaz szerelemnek sosincs vége!~

*Yoon Pov*
Nem mertem megszólalni, mikor Zelo elmondta nekem, hogy hazudott. Ő még soha nem hazudott nekem.
- Ho...hogy-hogy hazudtál....? Te...- egyre távolodtam tőle.
- Yoon! Én szeretlek! - ölelt magához.. De kiszakítottam magam szorításából és az ajtónak estem . Ijedt tekintet ült szemében és az enyémben is.
- Ze...Zelo...? Mi...mi a fene...ütött beléd? -kérdeztem és hangom remegett.
- Te! Te és az édes hívogató ajkaid! - támaszkodik neki az ajtónak engem eltakarva. Én ellöktem magamtól és kirohantam.
Aztán még egy sort kiabáltam vele, majd Hope bevitt Unni szobájába.
- Yoon! Baj van? Mit mondott neked? - kerdezősködött Hope. Én csak tovább sírtam.
- Ne...nem akarok vá...válaszolni...- szipogtam. Amitől magához ölelt és hátamat simogatta.
- Sh...Minden rendben lesz! -yugtatgatott és JungKook csak idegsen járkált fel-alá a szobába.
- Egy fiúban sem lehet megbízni....- szipogtam tovább.
Aztán hallottam egy nagy durranást és egy puffanást.
- Unni...Unni!- kiakartam menni és sikerült is. Ahogy az ajtó kinyílt pont Zelo-t láttam meg.
- Yoon...Én..én...- nem jutott szóhoz.
- Te voltál?! - förmedtem rá.
- Yoon, figyelj sajnálom!
- Nem okoztál még elég bajt?! Kérlek menj el! Menj el, mert soha többet nem akarlak látni!
- De Yoon! 
- Zelo! Azt mondtam nem! 
- Jól van! De fogsz te még a karjaimba sírva borulni! 
J-Hope megfogta a karomat és behúzott a szobába. JungKook utánam jött. Hope meg kint maradt. 
- Yoon, kicsim, jól vagy? - aggódó arccal bámult rám. Én csak elfordultam tőle. 
- Igen...- már a sírásgörcs ült rajtam. 
- Yooni, fordulj ide, kicsim...!- a hangja megindította a könnyeimet. 
- Ne...nem...
- Te sírsz? - fordította maga felé arcom,és akaratomon kívül is inkább a saját szobámba rohantam.
Bezártam az ajtót,és nem nyitottam neki ki,de egy idő után meghallottam,hogy énekel,és azt is,hogy zokog. Velem az a baj,hogy túlságosan is nagy a szívem! Kinyitottam az ajtót,és JungKook vállait átöleltem hátulról.
- Sajnálom....hülye vagyok! -suttogtam,és Unnie sehol sem volt,Hope-l együtt. - Hol van Unnie?
- A szobájába! Elég erősen leütötte Zelo.
- Ne..ne ejsd ki többet a nevét kérlek,Szerelmem! Szeretlek! -csókoltam meg.
Mind a kettőnk könnye folyt. nnyira összeszorult a szívem. Nem elég,hogy a legjobb haverom szerelmes belém,de még az életem is porrá akarja zúzni. Nem hagyhatom. Az ajkaimon csüngő fiút szeretem és más pasi nekem sosem kellene,csak is Ő! Elváltam tőle,majd mind a ketten felálltunk.
- Szeretlek! -suttogta,és megölelt.
- Én is! -szipogtam.
- Menj be Unnie-dhoz! -javasola,és én bementem.
Olyan volt mint aki alszik,pedig tudom,hogy az ütés miatt ájult el. Hope könnyei folytak Unnie karján. Sosem láttam még fiút sírni egészen Zelo-ig,és JungKook-ig és Hope-ig. Óvatosan tettem a kezem Hope vállára,aki összerezzent.
- Nem akar felkelni! -folytak könnyei.
- Unnie erős,felkel hidd el!
- És ha...
- Nem! Hoseok! Nem! Olyan nem történhet meg!
- Féltem!
- Mert szereted! Hidd el Unnie erősebb mint gondolnád! -mosolyogtam rá bíztatóan de könnyeim az ájult lány láttán elkezdtem megint utat törni maguknak. - Magnkra hagysz picit? -kérdeztem és elcsuklott a hangom.
Apró kis gombóc kelettkezett benne,és alig tudtam megszólalni. Hoseok kiment,és picit lenyugodott. Én Unnie ágya mellé rogytam le,és fogta meg Unnie Hoseok könnyeitől nedves kezét. Csak bámultam zerdületlen arcát,ami eddig értem kiabált. Hallottam,hogy miket mondott Zelo-nak. Hihetelen mennyire szeret. Bárcsak viszonozhatnám a szeretét! De..még pici vagyok hozzá. Ahogy JungKook-hoz is. Mikor Unnie pillái elkezdtek rezegni a szívem elkezdett gyorsan verni. Akartam kiáltani Hope-nak,hogy : "Felkelt" de a könnyektől nem tudtam megszólalni,mert a gombóc a hangomnak akadályt adott.
Mikor Unnie felkelt megbeszéltük ezt az egészet. Annyira utálom,hogy mindig tud rám hatni. Lassan felállt,és kimentünk. Hoseok szemei nagyra kerekedtek látván az erős lányt. Mikor elléptem Unnie-tól majdnem összeesett,de Hoseok megtarttta. Annyira boldog voltam,hogy van aki ennyire szereti Unnie-t. Én nem szóltam és nem is mentem JungKook közelébe se. Egyszer csak,valakinek a lábába megbotlottam,és JungKook karjaiba omlottam. Ő elmosolyodott és én bújtam hozzá. Unnie és Hoseok a szobába mentem,mi meg a sajátunkba. Sajátunkba? Juj! Nem hittem volna,egyszer ezt mondom,de hát igen. Szeretem JungKook-t.
- Nagyon buta voltam...-lépegetett két ujjam JungKook mellkasán.
- Nem! Te csak csupán féltél! -csavargatta a hajam.
- De Te még ezek után is így kitartasz mellettem...hihetetlen vagy! -mosolyogtam rá.
- Tudod nekem egyszer anyu azt mondta,hogy az igaz szerelemnek sosincs vége! -puszilta meg homlokom.
- Az biztos! -bólogattam helyeslően,és bújtam a szerelmemhez. - Mikor mondtam utoljára,hogy szeretlek?
- Már elégszer elmondtad! -kuncogott. Olyan aranyos.
- Zelo-t kitiltottam az életemből. Remélem Yongguk majd észhez téríti! -sütöttem le szemeim.
- Yongguk erős srác,neki van hatása Zelo-ra.
- Honnan tudod? -néztem szerelmemre.
- Ismerem régebbről Yongguk-t,hiszen Ő nagy kocsis...
- Az igaz. -hajtottam fejem szerelmem mellkasára,és apró szívecskéket rajzolgattam rá.
- Mindig szívecskék?
- Ühüm. -mosolyogtam,és lassan mély álomba zuhantam.
JungKook ölelő karjai biztonságot nyújtottak számomra. Tudtam,hogy senki nem bánthat,mert Ő itt van velem. Szeretem,amíg csak a szívem ver,az utolsó vércseppig harcolok érte ha kell,és Unnie-t is megvédem.

2013. december 26., csütörtök

4.fejezet

~Mi lenne velem nélküled?~
 
*JungKook POV*
Mikor meghalottam a tv-be,hogy 3 napig teljes zárlat lesz a városban örültem is meg nem is. Yoon-al lehetek ami nagy megkönnyebülés nekem,de viszont mivel beteg nem akarom fárasztani. Ő beteg,neki pihennie kellene,nem pedig engem hallgatnia,de mit csináljak ha elvarázsolt a szerelem? Yoon aranyos és kis törékeny lány,és nekem kell megvédenem.
- JungKook? -halottam meg szerelmem bársonyos hangját.
- Mondd Picim! -ültem le az ágyára.
- 3 napig mit csinálunk? -nézett rám gyönyörű szép szemeivel,amivel a lelkemig látott talán.
- Nyomjuk az ágyat? -húztam fel egyik szemöldököm és perverz mosolyt engedtem meg magamnak.
- Bolond! -terült el az ágyán.
Hasán felcsúszott a póló és ezáltal láttam azt ami egyszer az enyém lesz. Óvatosan értem hozzá és aprócska kis szívecskéket rajzoltam a felfedett kis bőrre.
- Visszaadod? -kérdeztem tőle nyájas hangon.
- Mit? -esett kétségbe és arca picit beesett.
- A szívemet! -hajoltam le hozzá,és ajkaira tapadtam.
Lassan viszonozta,és puha ajkaitól megvadultam. Annyira szeretem. Lassan mozgott ajkam a övén és hagytam,hogy picit alsó ajkamba harapjon.
- Nem adhatom vissza. -lihegte két csók között. - Az az enyém. -mosolygott,és kipirult.
- Kis édes vagy. -csókoltam meg. - Tényleg olyan mint az első! -mosolyogtam.
- Bolond vagy! -kuncogott.
Még a nevetése is ámulatba ejtett. Teljesen elrabolta a szívemet,és nem akarom,elveszíteni. Lefeküdtem mellé,és vacogott. Még mindig beteg. A tudat,hogy a szerelmem,akiért életem adnám beteg,elszomorított picit. Yoon ezt észrevette.
- Mi a baj? -simított végig arcomon puha kezével.
- Semmi..csak baj,hogy beteg vagy. -húztam a szám.
- Kigyógyulok ne félj! -nyugtatgatott,és arcomra adott egy puszit. - JungKook...én szeretlek! -bőjt hozzám akárcsak egy kiscica.
- Én is szeretlek Téged Manóm! -adtam egy puszit homlokára és dúdoltam picit,majd elaludt.
Mikor alszik is aranyos. Óvatosan kimásztam mellőle az ágyból,és a nappaliba mentem. Hoseok csak ott ült,míg Minnie mosogatott.
- Na? -ültem le mellé.
- Nem tudom mit tegyek. -fogta fejét.
- Miért? -pislogtam érthetetlenül.
- Mert szeretem,de nem enged magához közel. Segíteni akartam de nem hagyta.
- Mert fél a szerelemtől. Rávegyem Yoon-t,hogy beszéljen Minnie fejével?
- Megtennéd?
- Persze. -bólogattam helyeslően. - De majd csak ha felkel.
- Alszik? -nézett rám Hoseok hyung.
- Igen. Eléggé fehér volt,és elaludt.
- Végeztem. rogyott le Hoseok mellé Minnie. - Yoon? -érdeklődött a lány.
- Alszik. -válaszoltam. - Sok sikert. -hagytam ott a gerle párt,és visszamentem Yoon-hoz.
Csak bámultam őt,ahogy alszik,és nevemet motyogja. Édes volt. Szerettem. Nagyon. Bekúsztam mellé,karjaimba zártam,s mély álomba merültem. Láttam elmémben az első csókunkat,és a találkozást is.

Arra keltem,hogy valaki a karomon ír le szívecskét. Egyik szemem kinyitottam,és Yoon volt az. Elmosolyodtam,és visszacsuktam a szemem.
- Tudom,hogy fent vagy. -mondta édes kis hangján.
- Én nem vgayok fent. Alszok. -montam,és nekiálltam horkolást színlelni.
- Annak ellenére,hogy alszol...elég jól tudsz beszélni! -kuncogott a kis tündérem
- Mert egy Hercegnőhöz beszélek! -rántottam magamra hirtelen szerelmemet.
- Szeretlek! -hajolt le és nyakamra lágy puszit lehelt.
- Én is! -mosolyogtam a rajtam ülő lányra. - Mi lesz a lányunk neve? -tettem kezeimet a tarkómra.
- És ha fiú lesz? -biccentette oldalra fejét. Olyan édes volt.
- Akkor legyen mondjuk... -kezdtem el gondolkozni - Hoseok?
- Hope neve? -nézett rám.
- Ahham! Szép név!
- Az igaz.
- Ha lány lesz Yoon lesz a neve,mert ennél szebb név nincs! -mosolyogtam rá,és ujainkat összekulcsoltam.
- Ezt csak azért mondod,mert az az én nevem! -forgatta meg szemeit.
- Gyönyörű lányhoz,csodás név.
- Bolond vagy te! -mosolygott le rám életem értelme.
- Beszélsz Minnie-vel? -néztem rá
- Persze. Miért?
- Hoseok tényleg szereti..de Minnie eltolja magától.
- Unnie mindig is ilyen volt. Semmitől nem félt csak a szerelemtől. Egy fiú összetörte a szívét,és akkor én húztam ki a kádból,mert majdnem megölte magát. -magyarázta el nekem Yoon.
Meglepődtem. Minnie-t kívülről erős és töretlennek látom,de belül mégsem az. Nem tudtam erről,és azt a srácot előkerítem majd. Miatta zárkózott be Minnie,és nem engedi magához közel Hope-t,mikor Ő tényleg szereti. Nem tudom miért,de azt akarom,hogy Hoseok is boldog legyen. Talán a szerelem teszi ezt velem,kitudja.
- Azta. Szegény lány...-húztam a szám.
- Unnie enged ezért nem akart hozzád közel engedni,de én szeretlek. Mikor bejöttél,és a csokit átadtad..-olvadozott Yoon. Olyan édes volt -,és félénken megpusziltál... nyuuu..én már akkor teljesen belédhabarodtam. -mosolygott.
- Én mkor megláttalak,már akkor. A hajadba ahogy belekapott a szél,és Te ott álltál..ahw...gyönyörű voltál. És most is az vagy.
- Kamsa Oppa. -pirult el egy picit Yoon - Hoseok és Unnie összeillenek. Két hülye..-mosolygott Yoon.
- Hoseok fárasztó néha..-sóhajtottam.
- De te is! -puszilta meg orrom hegyét.
- Nyaaa..nem ér! -durciztam.
- De ér! -mosolygott,és kibontota a csokit,majd elkezdte majszolni.
- Édesebb vagy még a csokinál isz! -a mondatomat normálisan nem tudtam befejezni,hiszen egy kis csokit nyomott számba.
- Íc aranyocabb vagy! -mondta nyammogva.
- Te isz! -mosolyogtam,és lenyeltem a csokit.
Így egymással eljátszadozva faltuk fel a csokoládét,és már kezdett estére járni. Egymás után elmentünk fürödni,és Yoon már tervezgette,hogy holnap beszél Minnie-vel a Hoseok ügyről. Én csak a párnáját ölelgettem míg Ő zuhanyzott.
- Bevetted a gyógyszert? -néztem rá komoly arccal,mikor kijött a fürdőből.
- Be és nagyon szar íze van. Nem tudom miért nem ír fel a doki valami epreset.
- Eper...-nyammogtam.
- Cereted? -kérdezte pöszén. Még így is aranyos volt.
- Ideny! -ültem fel és csókoltam meg Yoon-t.
Lassan gyűrtem le magam alá,és nem váltam el ajkaitól egy pillanatra sem. Ajkai pihe-puha érzésétől a fellegekben repkedtem a föld fellett jó messze. Nyakára tértem át,de megálltam egy ponton. Nem akarom,hogy fájjon neki,és ilyenkor betegen kész őrület lenne neki. Inkább mellé rogytam és hosszú hajával játszottam.
- Saranghae Oppa! -motyogta,és bújt hozzám.
- Mi lenne velem nélküled? -mondtam,és magamhoz szorítottam.
- Menyfunytasz! -nyöszörögte,és elengedtem.
- Téged? Sose! -mosolygotam,és megint dúdoltam neki,de most ringattam is,aminek meglett a hatása.
Yoon megint elaludt,és csak reménykedni tudtam,hogy holnapra már Hoseok és Minnie is együtt lesznek. Hoseok az első találkozásuk óta nem normális. Alapba se volt az,de Minnie megbolondította. Mindenhová csak az Ő nevét írta,és róla beszélt meg arról,hogy legyőzte Ravi-t.
Remélem Ők is olyan szép pár lesznek mint az én hercegnőm és én.

3.fejezet

~Miért vagyok ennyire szerencsétlen?~
 
*Minnie POV* 
Reggel mikor felkeltem eléggé nyomott voltam. Nem tudom miért,de folyton Hope járt a fejemben. Valami különleges van benne,mert sosem fogott meg senki sem ennyire. Elmentem szokásomhoz híven zuhanyozni,és mikor végeztem,hallottam,hogy Yoon köhög,mint egy beteg tehén. Azonnal a szobájába rohantam,és hanyattfekve köhögött. Felültettem,és picit csillapodott neki a rohama. A sok köhögéstől még a könnyei is folytak szegénykémnek. Nem tudom mi lelte,lehet megfázott,mert későn vettem észre,hogy a földön aludt. Bolond.
- Ssssh! Semmi baj! -ölelgettem,és picit megnyugodott. - Ma nem mész suliba! -jelentettem ki,és a takaróját feljebb húztam picit,ne fázzon.
- Dee....ma írunk! -köhögött még egy sort.
- Nem érdekel! Ilyen betegen nem mész suliba! Én sem megyek,mert nem hagylak felügyelet nélkül!
- Zelo átjöhet!
- Hogy Ő is elkapja! Kizárt dolog! -hadakoztam azonnal. - Feküdj csak,és kihívom az orvost,jó? -tettem kezem a homlokára ami tűzláng forró volt.
- Jól van! -dünnyögött,és lehunyta szemét,és pihent.
Kimentem a konyhába,és csináltam magamnak kávét,neki meg teát. Tettem neki bele fájdalom csillapítót,hogy a feje ne fájjon. Csináltam szendvicset neki,és ezt mind egy tálcára tettem,majd beivttem neki a szobába. Yoon vissza is aludt,s az éjjeli szekrényére tettem. Ha felkel megtalálja. Visszamentem a konyhába,és a kávémat iszogattam. Nem szokásom reggelizni. Elég egy kávé és én azzal elvagyok. Mikor már kezdett a kávém fogyni kikerestem a doktor számát és felhívtam.
- Jó reggelt! Tessék?
- Jó reggelt! A nevem Woo So Min,és a barátnőm elég erősen köhögött reggel,és lázas is.
- Egyéb tünet?
- Egyenlőre nincs,de vissza is aludt.
- Olyan mintha ki lenne merülve?
- Igen.
- Akkor ez csak egy egyszerű kis megfázás vagy egy kis vírus,de nem lesz baja. Kiemegyek és megvizsgálom! Lediktálná a címet? -gyorsan elmondtam a címet,és hallottam ahogy Yoon mocorog. Felkelt. - Köszönöm. 30 perc és kint vagyok! -tette le a telefont,és én is.
Gyorsan benyargaltam Yoon szobájába,és leültem az ágyára. Éppen majszolta a szendvicsét. A vaj szája szélére kenődött amin jót kuncogtam. Elfogyasztotta a neki csinált reggelit,és vissza is feküdt.
- Kurva szarul vagyok...-pihegett.
- Látszik rajtad. Olyan vag mint egy hipóba áztatott tehénfos.
- Kamsa! Én is szeretlek!
- Tudom. -kuncogtam.
- Jön a doki? -kérdezte csukott szemmel,és a teáját iszogatta.
- Aha! JungKook lesz az!
- Komolyan? -pattantak ki a szemei,és kiköpte a teáját.
Én a nevetéstől leestem az ágyról is. Ő csak durcisan letette a teáját és a paplan alá bújtatta beteg testét. Feltápászkodtam,és hagytam. Kivonultam a konyhába,és megcsörrent a telefonom.
- Szia Hope. -szóltam bele.
- Szia Szépség! Hogy vagy?
- Nem vagyok szép,és én jól,de Yoon nem.
- Hallottad JungKook? A csajod beteg! -kiáltotta Hope -Fulladjá meg! -halottam meg JungKook hangját.
- Fiúk! Ne már! -forgattam meg szemeim. - Nem vagytok ti ovisok,vagy igen?
- Nem! -mondták egyszerre.
- Akkor megnyugodtam.
- Átmehetnénk meglátogatni Yoon-t?
- Persze. -mosolyogtam.
- Egy dél körül ott leszünk! -mondta Hope,és elbúcsúztunk egymástól,és letettük.

Őszintén szólván örültem neki,hogy átjönnek hozzánk. Tudják,hogy hol lakunk,hiszen elég sokat beszélgettünk,és a búcsúzás alatt ezt is kiszedte belőlem. Hope hangja már csak a telefonban is megnyugtatot,de ha itt van velem az meg még jobban. Yoon-hoz benéztem,és aludt. Édes. A nappaliba mentem,és a tv-t kapcsolgattam,mikor a doki megjött.
Megvizsgálta szegény Yoon-t,és valami vírust szedett össze. Kiváltottam neki a gyógyszert,majd Yoon még mindig az ágyába trónolt,míg én a konyhába csináltam az édes-savanyű csirkét. Egyszer csak csengettek.
- Nyitom! -töröltem meg fűszeres kezem,és kinyitottam az ajtót. - Sziasztok! Gyeretke beljebb! -üdvözöltem a fiúkat.
- Szia. Ez a tiéd! -nyújtotta át Hope egy kis szatyrot maibe csokik és redeteg édessség volt.
- Kamsa Oppa! -mosolyogtam rá,és arcára adtam egy puszit.
- Yoon hol van? -kérdezősködött JungKook.
- A szobájába. A második ajtó az,ami rózsaszín és úgy is felismered mert az ajtaján egy nagy panda van. -mosolyogtam rá.
- Köszi. Bemehetek hozzá? -nézett vissza rám félvállról.
- Persze,menj csak. -bólintottam,és JungKook eltűnt. - Szerelmesek. -mooslyogtam.
- Hiányoztál már. -nézett szemeimbe Hope.
- Te is nekem. -ekkor mint akibe a villám csapott,eszembe jutott a csirke. - De én megyek főzni tovább. -rohantam be konyhába,és betettem a sütőbe.
- Segíthetek? -állt mellém Hope,és nyakába akasztotta a kis kötényt,és fejére tette a kis sapit.
- Persze. -bólintottam.
Hope ügyes kis segédnek bizonyult. A paprikát is sikeresen felvágta aprókra,és a rizst is jól kifőzte. A poharakat gondosan elmosogatta,és meg is terített,míg én a szósszal bíbelődtem. Mikor végeztünk mindennel,a konyhába szépen megterítettünk.
- Csinálsz Yoon-nak teát? -pillantottam fel Hope-ra.
- Persze. Áfonyásat vagy zöld?
- Áfonya. Enyém a zöld! -mosolyogtam rá,és a tanyárékat vettem a kezembe.
A tányérokkal kész bűvészmutatványt csináltam,amin Hope csak nevett,és én csak morogtam,mint a bolhás kutya. Mikor már a szalvéták is a helyüket elfoglalták nagyot sóhajtottam.
- Jól főzől! -kerülgette a leveses lábast Hope.
- Jung Hoseok! Mit a fenét csinálsz? -néztem rá karbatett kézzel.
- Bocsi Omma. -állt hátam mögé,és karjait átfonta derekam körül,és fejét vállamra tette.
- Bolond vagy. -kuncogtam.
- Lehet,de egy cuki bolond vagyok. -mosolygott,és belepuszilt nyakamba,majd a konyhába ment.
Én nem szóltam egy szót sem,csak a fiatalokhoz mentem be. Éppen egymás karjaiba voltak. Nem akartam Őket zavari,de enni muszáj nekik. Megértem,hogy dúl a szerelem,de azért enni illik.
- Ööö...-kopogtam be. - Bocsi a zavarásért,de kész a kaja. -mondtam. - Jöttök? -néztem az ifjú párra.
- Persze. Éhen halok. -fogta hasát Yoon,és kihúzta JungKook-t a szobából.
Én csak nagyokat islogtam és utánuk mentem,majd leültem az asztalhoz. Hope mellé ültem. Nem akartam,hogy egy centit is távol legyen tőlem.
- Jó étvágyat! -mondta Hoseok,és nekilátott a kajának ahogy én is és a két szerelmes is.

Mikor mindent befaltunk,csak pihegtem. Még van sütemény a spájzba de nem volt erőm felkelni. JungKook csak Yoon-t simogatta,és Yoon bealudt Kook vállán. Cukik voltak így. Yoon alapba cuki,és nem ajánlom JungKook-nak,hogy megbántsa.
- Van még süti bent a spájzba...-sóhajtottam.
- Kihozom állt fel Hoseok.
- Te leülsz a seggedre! -nyomtam le a székre vállainál fogva,és durcizott. - Én vagyok a házigazda nekem kell kihoznom.
- De...
- Nincs de! -szóltam rá,és kihoztam a sütiket.
- Sütii! -csillogott JungKook szeme.
- Az ám! -mosolyogtam rá.
- Unnie sütiszörny. -motyogta Dongsaeng.
- Nem is. -hunyorogtam.
- De is. Mikor voltunk esküvőn,az össze hólabdát befaltad,és nem kaptál gyomorrontást.
- Az én sütiszörnyem! -mosolygott Hope.
- Meg az enyim! -nyammogott Yoon.
- Édes vagy így,tudtad? -puszilta meg JungKook Yoon arcát.
- Neked mindenhogy aranyos vagyok. -kuncogott Yoon.
- Kinek van kedve megnézni valami horrort? -néztem körbe.
- Legyen a Péntek 13! -tágult ki Hoseok pupillája.
- Az jó! -bólintottam,és a nappaliba mentem,majd megkerestem a dvd-k közt a filmet és betettem.
Hoseok ezidő alatt pattogtatott ki kukoricát,és azt majszolva jött ki a konyhából. Mindneki helyet foglalt,és elkezdődött a film. Mikor olyan részek voltak,hogy még én is megijedtem Hope-hoz bújtam,és ha kellett elbújtam az ingjében. Yoon csak kikerekedett szemekkel figyelte az eseményeket,és volt mikor undorító képet vágott. Bírom az őszinte arckifejezéseit. Mikor vége lett a filmnek,remgett a lábam,és nem tudtam megállni rajtuk.
- Mi azt hiszem megyünk! -nyújtózkodott JungKook.
Ekkor Yoon átkapcsolt a hírekre,és azt nézte.
- Kook! Biztos,hogy elmentek? -nézett rájuk és a tv-t kezdtük el halgatni.
"Szöul városát még sosem érte ekkora hó. Aki teheti ne mozduljon ki otthonról. Mindneki fűtsön és meleg teát igyon. 3 napig teljes zárlatot rendelt el az önkormányzat,és a rendőrök járőröznek az esetleges kintrekedt emberek végett. Mindenki meleg pléddel csavarja be magát,és ha teheti maradjon ismerősénél vagy ha van beteg hozzátartózó látogassa meg,még mielőtt a nagy szélvihar eléri a várost..."
- Ugye ez most csak vicc? -néztem rájuk,és mindegyik fiú csak mosolygott. - Miért vagyok ennyire szerencsétlen?? -tettem fel saját magamnak a kérdést.
3 nap Hoseok mellett. Én meg fogok őrülni azt hiszem...