1.fejezet

~Egy különleges srác...

 *Minnie POV*

Reggel is unottan és nyomottan keltem. Annyira nincs kedvem iskolába menni,hogy ezt már szerintem büntetni kéne. Lassan másztam ki az ágyamból,és a törölközőmet levettem a szék háttámlájáról,majd a fürdőmbe vonultam. A zuhanykabin ajtaját behúztam magam után,és a nagy pólómat ledobtam magamról,majd megengedtem a vizet. Jóleső érzéssel ácsimbóztam a zuhany alatt és mikor meguntam -persze nem olyan hamar-elzártam a csapot,és megtörölköztem.

- Nem hiszem el! Már megint beszart a macska! -kiáltozott a melletünk lakó nő a férjével.

Igen,azt elfelejtettem mondani,hogy panel lakásba lakunk Dongsaeng-gel. Szerencsénkre pont volt annyi félre tett pénzünk,hogy megtudtuk venni a lakást. Jó ez nekünk. Mind a kettőnk szobájába francia ágy van,és így jót tudunk aludni. Igaz,én néha motyogok álmomba,Ő meg énekel,és olyankor kedvem támad bedugni a száját egy pár zoknival,de így leszünk egy jó páros.

Kiléptem a zuhanykabinból,és hajam megtöröltem. Belebújtattam a lábaimat a kis rózsaszín szobamamuszomba,és felkapkodtam magamra a ruháim. Tél van,és az utolsó hetet nyúzzák le rólunk a tanárok. Ilyenkor sem tudnának minket megkímélni,pedig igazán megtehetnék.

Hajamat becsavarom a törölközőbe,és a konyhába megyek. Dongsaeng már fent van.

- Jó reggelt! -köszöntem előre.

- Jó reggelt Unnie! -vigyorgott - Hallottad? -mosolygott.

- Szomszédot? -bólogatott-Persze! Éppen akkor zuhanyoztam. -kuncogtam.

- Tisztára,mint a rémrendes család. -nevetett Yoon.

- Hát körülbelül! -nevettem én is,és csináltam magamnak kávét,neki meg teát.

- Amúgy,ma nem lesz verseny? -nézett rám Dongsaeng,és a konyhapultra ült.

- Nem tudom,hogy Zelo

Zelo ♥

 ki tudta-e lopni Yongguk-tól a kulcsot. Meg kéne csörgetnem,de éppen a reggelinket csinálom. Ráér suli után is. -mosolyogtam Dongsaeng-re.

- Írhatok neki egy sms-t? -nézett rám Yoon.

- Ha akarsz! -vontam vállat,és a szendvicseket már csomagoltam is be a szalvétába.

- Akkor írok. -rohant be a nappaliba,és levetődött a kanapéra.

Gondolom,hogy ír neki,mert vigyorogva visszajött. Valahogy olyan érzésem volt,hogy Zelo elég ügyes volt ahhoz,hogy kijátsza Yongguk figyelmét,és megszerezze nekünk a garázs kulcsát.

- Na? Mit írt? -kérdezősködtem,miközben a hajamat tekertem ki a töröközőből.

- Megszerezte! -pattogott Dongsaeng.

- Na! Elég! -tettem kezem a fejére,hogy hagyja abba az ugrálást,de azért sem engedelmeskedett. - Leüsselek? -kaptam kezembe a lécsapót.

- De kemény vagy egy lépcsapóval,hah! -nevetett.

- Mé nevetel? Ne neveteljél! -oktattam ki,mire még jobban nevetett.

- Most komolyan egy rózsaszín légycsapóval fenygetsz? -fújta el az említett tárgyat.

- Igen. -bólogattam.

- Bolond vagy Unnie! -ölelt meg Yoon.

- Szeretlek! -ölelgettem.

- Én is. -bújt hozzám.

Néha Yoon tényleg olyan,mint egy kiscica. Bújik ha szeretgetik,és ha kell még nyávog is,hogy ezt vagy azt akar. Én inkább tartom magam a magányos farkas imidzshez,hiszen Yoon előtt erősnek kell lennem. Nem szomoríthatom el. Tulajdonképpen Yoon-t én nevelem 10 éves kora óta. 11 voltam mikor Yoon sírva rohant a Motorosok utcáján,és ha akkor nem állítom meg a mocisok szétkapják,mint kiscica a gombolyagot.

Yoon-t nagyon megszerettem,és mindig is ragaszkodtam érte. Yongguk

18 éves volt,mikor mi még nem is igazán tudtuk,hogy mik is fognak ránk várni. Ha úgy vesszük Yongguk mentett meg minket a végleges rossztól. Mivel ketten voltunk Yongguk-hoz mentünk. Jobban mondva én ráncigáltam el Yoon-t,mert Ő félt ettől a lükétől. Yongguk alig volt ottohn,hiszen miattunk dolgozott. Én már picinek megtanultam főzni,és Yongguk segítségével sok mindenre szert tettünk. Yongguk igaz,hogy gyagyás de az érzései tiszták.

- Mehetünk? -zökkentett ki a gondolataimból Yoon.
- Ahham! -vettem fel a combig érő csizmám.
- Nem érem el! -nyújtózott a pandás sapkájáért Yoon.
- Tessék! -vettem le neki,és fejére húztam. Olyan édes volt.
- Köszönöm. -adott egy puszit az arcomra,és már ment is a táskájáért.
Élvezem ezt az anya szerepet,és Yoon nélkül az életemet el sem tudnám képzelni. Én is felvettem a vállamra az oldaltáskám,és együtt együtt elindultunk a suliba.
- Unnie! Van itt pénzed? -állt meg a kis édesség bolt előtt Yoon.
- Igen. Miért?
- Mert akarok valakinek csokit venni.
- Kinek? -vontam fel egyik szemöldököm.
- Zelo-nak. -jelent meg egy kis halvány pír Dongsaeng arcán.
- Tessék! -nyomtam a kezébe pár wont,és berohant csokiért.
Én csak lassú léptekkel indultam meg a bolt felé,és csizmám alatt roogott a friss hó. Még mindig szitált a hó. Ráérősen hullott,és Dongsaeng is kirontott a boltból,és agyonpuszilgatta az arcom.
- Kamsa Unnie,kamsa. -ismételgette magát,és arcomon egy szeretetteljes mosoly ült ki.
A suliba mentünk,ahol egész nap karácsonyi zenét nyomtam a rádiósok. Jó volt hallgatni. Yoon ajándéka már megvan. Eldugtam előle egy jó és biztonságos helyre. Nekem nem baj,ha nem vesz semmi. Én alapba nem vagyok oda a nagy felhajtásért,de Yoon miatt muszáj. Minden évben csodálja a sok-sok égőt,és a sok csokit és cukorkát. Mindig úgy szoktam,hogy mikor elmegyünk a plázába,én direkt a plüssálatok felé terelem,mert tudom,hogy imádja,és gyorsan lelécelek,hogy fel tudjam díszíteni a fát,és az égősorokat is fel tudjam tenni,és az ajándékát is beteszem a fa alá.
Ma is a karácsonyi zene miatt,kezdtem a karácsony hatása alatt lenni. Már kíváncsi vagyok,hogy mit fog szólni Yoon az ajándékának. De tuti,hogy nagyon szomorú lesz,hogy nem a fa alatt lesz. Ezért is kell valamit még vennem neki. Lehet kap tőlem egy panda plüsst,és a másik ajándékát meg majd megtalálja.
- Minnie! -rontott be az osztálytermembe Yoon.
- Mizu van Dongsaeng? -néztem fel rá,mert én a padba ücsörögtem.
- Tudsz kölcsön adni egy tollat? Az enyém kifogyott. -húzta a száját.
- Tessék! -dobtam neki egyet.
- Imádlak! -adott egy puszit az arcomra.
- Na mi van Törpe? Kizavartak törpefalváról? -ment volna ki Yoon,de MinWoo az utját állta.
Nem is zsóltam egy szót sem,csak felálltam,és Yoon elé álltam.
- Kiengeded,vagy beszínezzem a fejed kék és zöld foltokkal? -néztem rá komoly arccal.
Nem szólt,csak arrébb állt,és Yoon megszeppenve spintelt el a saját osztálytermébe. Gyűlölöm MinWoo-t. Mindig beleköt a kisebbekbe,de a saját súlycsoportjával nem mer kikezdeni. Undorító egy féreg. Őt is le kéne csak ütni a rózsaszín légycsapómmal.
Az órákat végigültem,és szünetekben jót kacagtam az osztálytársnőimmel,és ha kellett Yoon védelmére keltem. Én Yoon-nak nem is tudom mi vagyok. Anya? Testőr? Nem tudom,de talán mind egyben.

Hazafeleúton Yoon énekelgetett,én pedig csak úgy voltam,és az égre pillantottam. Gyönyörű volt. A Nap halvány kis sugarai angyali képet vázoltak az égre,és Yoon csodás hangja csak szebbé tette számomra. Otthon ledobtuk a cuccainkat és elmentünk Zelo-hoz.
- Annyeong! -köszönt és beengedett minket.
- Ez a tiéd! -pirult el Yoon,és Zelo-nak nyújtotta a csokit.
- Kamsahida. -mosolygott Zelo,és egy puszit nyomott Yoon arcára,és elvette tőle a csokit.
- Összeilletek! -vetődtem le a kanapéra.
- Ahogy mi is! -vetődött le mellém Yongguk,s kezét átlendítette fejem mögött,és már keze autumatikusan a combomon pihengetett.
- Álmodba! -kuncogtam,és leszedtem kezeit magamról.
- Mehetünk? -nézett rám Zelo.
- Persze! -álltam fel.
Zelo,Yoon és én a garázsokhoz mentünk,ahol a kocsik tönkelege ácsorgott. A fekete gyönyörűség bent a garázsba az enyém. Zelo-é a zöld és Yoon-nak még nincs. Zelo-tól és tőlem ez lesz neki a karácsonyi ajándéka.
- Yoon! Ma melyikkel versenyezzünk? -pillantott rá Zelo.
- Legyen ma Űrdongó! -rohant be a mélygarázsba és egy sárga sportkocsi mellett ugrándozott.
- Akkor megyünk azzal. -mentem Yoon után,és Zelo jött utánam.
Zelo autumatikusan a vezetőülésre ült. Zelo odanyújtotta nekem a piros sportkocsi kulcsát,és én beszálltam. Zelo felbőgette a motort és elindultak Yoon-al. Én követtem őket,és az udvar hátsó kapuján kimentünk.
Zelo elég rendesen tolta neki a főúton,majd a városból kiérva az ipartelepre mentünk. Ott van ugyanis a kocsibuzik törzshelye. Én végig a nyomukba voltam,és lekanyarodtunk a telephelyre. Kint már ott volt HakYeon és Ravi is.
- Sziasztok fiúk! -öleltem meg Őket.
- Szia Minnie egér! -vigyorgott Ravi.
- Hogy akadna meg a torkodom az anyacsavar. -öltöttem ki rá nyelvem.
- Pici! Nyugszik! -ölelt át hátulról HakYeon.
- Bocsi...-húztam a szám. - Mit keres itt ChangMin? -néztem a fiúra,aki a bólyák előtt állt.
- Nem tudom. Valakikek vár... -mondta Ravi.
- Hé! Újak jönnek! -jött hozzám Yoon.
- Újak? Honnan tudod? -néztem rá.
- Zelo most beszélt Kris-el.
- Ja..vagy úgy..-lepődtem meg.
- Ja..de kíváncsi vagyok már,hogy kik lehetnek. -csillogott Dongsaeng szeme.
- Nyugi. Tuti valami kis talpnyalók. -feszengett Ravi.
- Hé! Ne légy ilyen! -csaptam hasára.
- Bocsi Cica. -puszilt nyakamba.
- Unnie! -kiáltott Yoon,és odamentem hozzá.
- Mi van? -néztem rá,majd a bekanyarodó fekete gyönyörűségre. - Azta...-maradt tátva a szám.
- Szép...-hümmögött Yoon.
- Gyönyörű! -ragyott szemem.
A fekete szépséget követte egy hófehér hatalmas óriás. Mind a két kocsi leállt ChangMin kocsija mellé. ChangMin köpni-nyelni nem tudott a meglepődéstől.
A fekete szépségből egy kb. 16 éves srác szállt ki,és egy izompacsirta a fehér robosztusból pedig egy kb. 19-20 éves fiú és egy napszemcsis srác. Összenéztünk Yoon-al,és tudtuk,hogy Ők mások mint akik eddig itt jártak.
- Köszöntünk titeket kedves érdeklődök. -horkant fel ChangMin.
- Szeva. -bökti ki flegmán a napszemüveges srác.
- Érezzétek magatokat otthon. Az ipartelep jó pálya nekünk. -mosolygott ChangMin és kocsija motorháztetőjét kezdte el simogatni.
- Inkább tedd be a segged a kocsiba,és húzz el,mert hányingerem lesz. -így Yoon.
- Ch..-vágta be a durcát Min és elhajtott gumitcsorogtatva.
- Balfasz...-forgattam meg szemeim,és én a fiúkat kikerülve mentem a bólyákhoz.
Az egyik srác szeme végig rajtam volt. Érzetem. Mikor már megvizsgáltam a pályát,hogy járható-e megfordultam.
- Verseny? -gurult mellém Ravi.
- Egyértelműen. -ült ki gonosz mosoly az arcomra,és elmentem a piros kocsimig,és beszálltam. Yoon odaadta a sisakot. Biztos ami biztos.
Felpörgettem a motort,és már gurultam is Ravi mellé. Kényelmesen elhelyezkedtem az ülésbe,és lehúztam a füstüveges ablakokat.
- Csak óvatosan kislány. -kacsintott Ravi.
HakYeon a két közé állt,és visszaszámolt.
- 3..2...1! -és erre gumicsikorgatva kezdtük meg a versenyt.
A bólyákat ügyesen kikerültem,és a forgónál megpördült a kocsi a csúszós út miatt. A gázba tapostam,és nagy füstöt magam után hagyva mentem vissza,és ezzel meg is nyeretem a futamot. Ravi kocsija kisodrodótt,de visszaért Ő is. Kiszálltam a kocsiból,és a sisakot levettem a fejemról. Hosszú barna hajam a vállamra omlott,és a sisakot letettem a motorháztetőre,és ráültem.
- Mindig te nyersz! -mosolygott Yoon,és Zelo odajött.
- Ravi csak nagyképű. Ha nem lenne az,hidd el meg tudna Ő verni,csak a hülyesége elvakítja.
- Zelo,te nem mész egy kört? -nézett fel Yoon Zelo-ra.
- Ma nincs kedvem,de majd este lehet kijövök. -vakarta meg zavartan tarkóját. Meglátszik,hogy csak 18.
- Hát ahogy akarjátok,amúgy kik ezek az újfiúk? -pillantottam az újdonsült palimadarainkra.
- Bangtan Boys-nak hívják magukat. Mindenegyik kezére rá van tetoválva az,hogy "Bulletproof".
- Lehet valami szekta tagjai. -hunyorgatott Yoon.
- Csakis. -forgattam meg a szemeim. - Nekem lenne kedvem kifaggatni azt a magas felnyalt hajú srácot. Cuki. -mosolyogtam.
- Unnie! Csak nem bejön? -mosolygott Yoon.
- Hát csak egy picit. -kuncogtam,és a fiúkhoz ballagtam. - Sziasztok. -köszöntem.
- Hali. -köszöntek kórusba. Ez picit megrémísztett.
- Üdvözöllek Titeket a mi kis szerény autópályánkon. Sok ember megfordult már itt,a szó-szoros értelmében.
- Láttam,hogy kikented azt a majmot. -szólalt meg a kiszemeltem.
- Hát igen. -tűrtem el hajamat a szemem elől,és apró pír jelent meg arcomon.
- Amúgy a nevem NamJoon,de csak Rap Monster. -nyújtotta kezét a napszemüveges fiú.
- Én JungKook vagyok. -nyújtotta kezét a kis 16 éves srácnak kinéző fiú.
- Én Hoseok,de mindenkinek csak J-Hope. -mosolygott a kiszemeltem.
- Én lenni Jimin. -tágult nagyra a fiú szeme,mikor meglátott.
- Sziasztok. Én Minnie vgayok,és a barátnőm pedig ott Yoon. -mutattam a kis törpére. - A fiú akivel beszélget Ő Zelo a mi kis haverunk.
- Haver? -nézett JungKook.
- Igen. Csak barát. Picit furcsa lenne egy törpének és egy óriásnak együtt lennie. -grimaszoltam.
- Az igaz. -mosolydott el,és Yoon-hoz ment.
- Jimin,élsz még? -bökte vállba J-Hope.
- Aha. Csak nagyon fázok. -vacogott.
- Tessék! -vettem le bőrkabátom,és ráadtam.
Jobban belebújt,mint egy kislány. Meg kell hagyni jól állt neki a női kabát.
- Te véletlenül nem kislány készültél? -nevett J-Hope.
- Nyem! -emelte fel fejét nagyképűen Jimin.
- Hülyék. -mosolyogtam.

Rengeteget beszéltem Hope-l. Különleges srác. Nem nagy képű,és egy végtele idióta,na és arról nem is beszélve,hogy mindent félre ért. Kis perverz,de aranyos fiú annak ellenére. Neki még jól is áll ez a hülye viselkedés és a perverzség is. Jimin a kabátomból nem akart kibújni,és így neki adtam. Legyen az övé. Igaz,hogy én kis híjján halálra fagytam,de tartottam magam. Yoon le akart cseszni,hogy miért vagyok pulcsiba,mikor esik a hó,de Jimin csak Rap Mon háta mögött bukdácsolt. Érdekes egy bagázs,de Hope kiemelkedően felkeltette a figyelmem.