4.fejezet

~Mi lenne velem nélküled?~

 

*JungKook POV*

Mikor meghalottam a tv-be,hogy 3 napig teljes zárlat lesz a városban örültem is meg nem is. Yoon-al lehetek ami nagy megkönnyebülés nekem,de viszont mivel beteg nem akarom fárasztani. Ő beteg,neki pihennie kellene,nem pedig engem hallgatnia,de mit csináljak ha elvarázsolt a szerelem? Yoon aranyos és kis törékeny lány,és nekem kell megvédenem.

- JungKook? -halottam meg szerelmem bársonyos hangját.

- Mondd Picim! -ültem le az ágyára.

- 3 napig mit csinálunk? -nézett rám gyönyörű szép szemeivel,amivel a lelkemig látott talán.

- Nyomjuk az ágyat? -húztam fel egyik szemöldököm és perverz mosolyt engedtem meg magamnak.

- Bolond! -terült el az ágyán.

Hasán felcsúszott a póló és ezáltal láttam azt ami egyszer az enyém lesz. Óvatosan értem hozzá és aprócska kis szívecskéket rajzoltam a felfedett kis bőrre.

- Visszaadod? -kérdeztem tőle nyájas hangon.

- Mit? -esett kétségbe és arca picit beesett.

- A szívemet! -hajoltam le hozzá,és ajkaira tapadtam.

Lassan viszonozta,és puha ajkaitól megvadultam. Annyira szeretem. Lassan mozgott ajkam a övén és hagytam,hogy picit alsó ajkamba harapjon.

- Nem adhatom vissza. -lihegte két csók között. - Az az enyém. -mosolygott,és kipirult.

- Kis édes vagy. -csókoltam meg. - Tényleg olyan mint az első! -mosolyogtam.

- Bolond vagy! -kuncogott.

Még a nevetése is ámulatba ejtett. Teljesen elrabolta a szívemet,és nem akarom,elveszíteni. Lefeküdtem mellé,és vacogott. Még mindig beteg. A tudat,hogy a szerelmem,akiért életem adnám beteg,elszomorított picit. Yoon ezt észrevette.

- Mi a baj? -simított végig arcomon puha kezével.

- Semmi..csak baj,hogy beteg vagy. -húztam a szám.

- Kigyógyulok ne félj! -nyugtatgatott,és arcomra adott egy puszit. - JungKook...én szeretlek! -bőjt hozzám akárcsak egy kiscica.
- Én is szeretlek Téged Manóm! -adtam egy puszit homlokára és dúdoltam picit,majd elaludt.
Mikor alszik is aranyos. Óvatosan kimásztam mellőle az ágyból,és a nappaliba mentem. Hoseok csak ott ült,míg Minnie mosogatott.
- Na? -ültem le mellé.
- Nem tudom mit tegyek. -fogta fejét.
- Miért? -pislogtam érthetetlenül.
- Mert szeretem,de nem enged magához közel. Segíteni akartam de nem hagyta.
- Mert fél a szerelemtől. Rávegyem Yoon-t,hogy beszéljen Minnie fejével?
- Megtennéd?
- Persze. -bólogattam helyeslően. - De majd csak ha felkel.
- Alszik? -nézett rám Hoseok hyung.
- Igen. Eléggé fehér volt,és elaludt.
- Végeztem. rogyott le Hoseok mellé Minnie. - Yoon? -érdeklődött a lány.
- Alszik. -válaszoltam. - Sok sikert. -hagytam ott a gerle párt,és visszamentem Yoon-hoz.
Csak bámultam őt,ahogy alszik,és nevemet motyogja. Édes volt. Szerettem. Nagyon. Bekúsztam mellé,karjaimba zártam,s mély álomba merültem. Láttam elmémben az első csókunkat,és a találkozást is.

Arra keltem,hogy valaki a karomon ír le szívecskét. Egyik szemem kinyitottam,és Yoon volt az. Elmosolyodtam,és visszacsuktam a szemem.
- Tudom,hogy fent vagy. -mondta édes kis hangján.
- Én nem vgayok fent. Alszok. -montam,és nekiálltam horkolást színlelni.
- Annak ellenére,hogy alszol...elég jól tudsz beszélni! -kuncogott a kis tündérem
- Mert egy Hercegnőhöz beszélek! -rántottam magamra hirtelen szerelmemet.
- Szeretlek! -hajolt le és nyakamra lágy puszit lehelt.
- Én is! -mosolyogtam a rajtam ülő lányra. - Mi lesz a lányunk neve? -tettem kezeimet a tarkómra.
- És ha fiú lesz? -biccentette oldalra fejét. Olyan édes volt.
- Akkor legyen mondjuk... -kezdtem el gondolkozni - Hoseok?
- Hope neve? -nézett rám.
- Ahham! Szép név!
- Az igaz.
- Ha lány lesz Yoon lesz a neve,mert ennél szebb név nincs! -mosolyogtam rá,és ujainkat összekulcsoltam.
- Ezt csak azért mondod,mert az az én nevem! -forgatta meg szemeit.
- Gyönyörű lányhoz,csodás név.
- Bolond vagy te! -mosolygott le rám életem értelme.
- Beszélsz Minnie-vel? -néztem rá
- Persze. Miért?
- Hoseok tényleg szereti..de Minnie eltolja magától.
- Unnie mindig is ilyen volt. Semmitől nem félt csak a szerelemtől. Egy fiú összetörte a szívét,és akkor én húztam ki a kádból,mert majdnem megölte magát. -magyarázta el nekem Yoon.
Meglepődtem. Minnie-t kívülről erős és töretlennek látom,de belül mégsem az. Nem tudtam erről,és azt a srácot előkerítem majd. Miatta zárkózott be Minnie,és nem engedi magához közel Hope-t,mikor Ő tényleg szereti. Nem tudom miért,de azt akarom,hogy Hoseok is boldog legyen. Talán a szerelem teszi ezt velem,kitudja.
- Azta. Szegény lány...-húztam a szám.
- Unnie enged ezért nem akart hozzád közel engedni,de én szeretlek. Mikor bejöttél,és a csokit átadtad..-olvadozott Yoon. Olyan édes volt -,és félénken megpusziltál... nyuuu..én már akkor teljesen belédhabarodtam. -mosolygott.
- Én mkor megláttalak,már akkor. A hajadba ahogy belekapott a szél,és Te ott álltál..ahw...gyönyörű voltál. És most is az vagy.
- Kamsa Oppa. -pirult el egy picit Yoon - Hoseok és Unnie összeillenek. Két hülye..-mosolygott Yoon.
- Hoseok fárasztó néha..-sóhajtottam.
- De te is! -puszilta meg orrom hegyét.
- Nyaaa..nem ér! -durciztam.
- De ér! -mosolygott,és kibontota a csokit,majd elkezdte majszolni.
- Édesebb vagy még a csokinál isz! -a mondatomat normálisan nem tudtam befejezni,hiszen egy kis csokit nyomott számba.
- Íc aranyocabb vagy! -mondta nyammogva.
- Te isz! -mosolyogtam,és lenyeltem a csokit.
Így egymással eljátszadozva faltuk fel a csokoládét,és már kezdett estére járni. Egymás után elmentünk fürödni,és Yoon már tervezgette,hogy holnap beszél Minnie-vel a Hoseok ügyről. Én csak a párnáját ölelgettem míg Ő zuhanyzott.
- Bevetted a gyógyszert? -néztem rá komoly arccal,mikor kijött a fürdőből.
- Be és nagyon szar íze van. Nem tudom miért nem ír fel a doki valami epreset.
- Eper...-nyammogtam.
- Cereted? -kérdezte pöszén. Még így is aranyos volt.
- Ideny! -ültem fel és csókoltam meg Yoon-t.
Lassan gyűrtem le magam alá,és nem váltam el ajkaitól egy pillanatra sem. Ajkai pihe-puha érzésétől a fellegekben repkedtem a föld fellett jó messze. Nyakára tértem át,de megálltam egy ponton. Nem akarom,hogy fájjon neki,és ilyenkor betegen kész őrület lenne neki. Inkább mellé rogytam és hosszú hajával játszottam.
- Saranghae Oppa! -motyogta,és bújt hozzám.
- Mi lenne velem nélküled? -mondtam,és magamhoz szorítottam.
- Menyfunytasz! -nyöszörögte,és elengedtem.
- Téged? Sose! -mosolygotam,és megint dúdoltam neki,de most ringattam is,aminek meglett a hatása.
Yoon megint elaludt,és csak reménykedni tudtam,hogy holnapra már Hoseok és Minnie is együtt lesznek. Hoseok az első találkozásuk óta nem normális. Alapba se volt az,de Minnie megbolondította. Mindenhová csak az Ő nevét írta,és róla beszélt meg arról,hogy legyőzte Ravi-t.
Remélem Ők is olyan szép pár lesznek mint az én hercegnőm és én.