11.fejezet

~ 1 hétig szabadság ~

*Yoon Pov*

Kicsit megijedtem mikor meghallottam Unni szobájából azokat a hangokat. Nem is Unni miatt, mert tudtam, hogy mit csinált, hanem JungKook miatt. Hisz tudtam, hogy ő is fiú ezért begerjedhetett.
Mikor kiszaladt lezuhanyozni gondoltam, hogy felizgult.
Este, mikor befeküdtünk az ágyba felé fordulva felkönyököltem.
- JungKook, minden rendben?- erre ő felém fordította fejét.
- Persze, kicsim! - adta az egyenes választ.
- Biztos? - sétálgattam ujjaimmal mellkasán.
- Biztos, szerelmem...! - bújt hozzám. Behunyta a szemét. Édes kis arcát kezdtem simogatni.
- De...Ajh...Na jó, kimondom! JungKook! Kérdezhetek valamit? Te felizgultál ezekre a hangokra, igaz? - erre kipattantak a szemei.
- Kicsim...! Érzem, hogy bajod van!- ült fel.
- Semmi, semmi, csak az, hogy...- halkultam el és lehajtottam a fejem.
- Hogy? Felizgultam? - feltolta a fejem államnál fogva. Én csak aprókat bólogattam. - Jaj, gyere!- magára húzott. - Mindig te leszel az első nő az életemben. - csókol meg. - Na jó a második. - felültem a derekára.
- A második?
- Igen, mert az első az anyum. - nevetett.
- Ja értem...- nevettem én is. Rádőltem és megcsókoltam.
- Édes vagy! Nagyon! - puszilt szájon. Én lemásztam róla és felé fordultam. Ő megengedte, hogy vállára feküdjek. Átkarolt, nyomott egy puszit fejemre, aztán elaludtam.
Másnap mikor mi már kajáltunk, akkor jött ki Unni. Berángattam a szobámba, hogy megkérdezzem, hogy tényleg az történt-e, amit hallottunk JungKook-al. Ő persze helyeselte.
Kimentünk. Én visszaültem JungKook-hoz a tv elé. Mikor jól elmélyedtem a tv-ben, akkor JungKook kiment a konyhába. Tanakodtam, hogy mire készül. De nem akartam utána menni. Nem akarok olyan barátnő lenni, aki minden lépését, lélegzését figyelni a barátjának. Ezért bámultam tovább a tv-t. Mikor visszajött, leült mellém és magához ölelt.
- Mi volt kint? - kérdeztem rá.
- Már megint egymás szájában keresnek valamit. - mondta nevetve, aztán pedig megpuszilta homlokom.
- Na. Ma mit csinálunk?
- Nem tudom. Nem akarsz elmenni sétálni? - kérdezte. Ekkor szaladt be Min Unni hozzánk.
- Yoon! Vigyázzatok magatokra!
- Miért? Baj van? - ijedtem meg.
- Nem, dehogy is! Kicsit elmegyünk Hope-val.
- Hány nap? - kezdte JungKook.
- Egy hét! - leesett az állam.
- Érdekes, te soha nem hagytál még egyedül sehol sem. - mondtam.
- De itt van neked JungKook. Aki vigyázni fog rád, mert ha nem letöröm a micsodáját!
- Oké! - mondta JungKook és megpuszilta homlokomat.
Mikor Unni és J-hope összepakoltak, azonnal indultak is. Kikísértem őket. Guki mögém állt és átkarolva engem, nézte, ahogy beszálltak a taxiba és elmentek. Becsuktam és bezártam az ajtót, majd bementem.
- Na? Mit akarsz csinálni? - kérdez rá.
- Nem tudom.
- Nekem viszont lenne ötletem!- karolta át derekam. Elővette kissé perverz arckifejezés.
- Nehem....JungKook tudom mire gondolsz és nem!
- Mert most miért?
-Akkor sem! Nem! - és elfutottam előle.
- Yoon, kicsim, ne fuss előlem, mert így is, úgy is utolérlek! - kergetni kezdett. Beszaladtam Min-ék szobájába. Furcsa illatot éreztem, de aztán leesett. JungKook bejött utánam. - Háh! Megvagy! - karol át hátulról. - Húh...Szerintem nyissunk ablakot! - ment az ablak felé. Majd kinyitotta.
- Nézd ezt a sok cuccot! Ennek fele, nem Hope-é?
- De! De úgy látszik! - mutatott a földön heverő boxerre, ami biztos Hope-é.
- Na, jó...Nekem ez túl sok...- és kimentem. - Édesem, gyere csak ide!
- Igen? - jött ki.
- Nem kellene összetakarítani egy kicsit?
- Nekem mindegy. Akkor álljunk neki! - mosolyogva adott egy puszit az arcomra. Neki álltunk összetakarítani egy kicsit.
Egy órával utána mikor összetakarítottam Unniék szobájába és kijöttem egyáltalán nem láttam JungKook-ot.
- Guki! Guki! Szerelmem hol vagy? - szólítgattam.
- Mh... - hallottam meg hangját a szobánkból. Hm..szobánkból. Ez egészen jól hangzik!
Elindultam a szobánk felé és benyitottam.
- Kicsim, mit csinálsz?

10.fejezet /+18/

~ Délutáni vágyak ~

 

*Minnie Pov*

J-Hope egyre vadabb volt. Nem bírtam magammal,és ezt Ő is észlelte,hiszen falta ajkaimat aminek én külön képp jól esett. Picit ráharaptam ajkája,és megtéptem,de nem hadakozott ellene. Kívántam és minden porcikám érte ordíbált. Levette a pólóm,és hasam kezdte el puszilgatni. Minden egyes érintésébe beleremegtem. Ajkai puhák voltak,és élveztem,hogy ennyire gyengéd. Ha lenne erőm,mondanám én,hogy "Gyorsabban!" de nincs. A vágy és kéj minden erőmet elszívta,csupán csak hagytam,hogy Hoseok azt tegye amit mind a ketten szeretnénk. Ajkai buzgón járták be testem minden egyes szegletét,és nem akartam,hogy ez megszűnjön...de sajnos minden jónak vége! Tartja a mondás,és Hoseok,ajkaimra tapadt,majd lassan felültünk,és kikapcsolta melltaróm. Ügyes,és határozott mozdulattal tette meg,tahát nem tudom megrontani. Kár érte,de akkor is jó,hogy Ő engem megronthat először. Meg kell hagyni,még tapasztalan voltam,de a vágy irányított és az ösztöneim. Hoseok egyből melleimnek esett,és combomba erősen belemarkolt. Azt hittem,hogy nekem itt végem,és,hogy ha most akarnám sem tudnám magam kihúzni ebből. Késő! Nincs visszatáncolás. Megfordítottam magunkat,és csípőjére ültem. Felnyögött,és lent már nem bírt magával. Én sem...
- Szeretlek! -suttogta,és nyakamba mart.
- Énh ish! -nyögtem fel,és alsó ajkam beharaptam.
- Engedd el az ajkad,mert megerőszakollak!
- De perverz lettél! -csatoltam ki övét,miközbne folyamtosan ajkait bitoroltam.
- De Te is! -markolt hátsómba.
Azt hittem megőrülök. És ez még csak a kezdet. Leráncigáltam róla a gatyát,és boxeren keresztül kínoztam. Alsó ajkát beharapta,és erősen markolta fenekem. Minden egyes markolásnál sóhaj hagyta el ajkaimat,és nem bántam meg,hogy már itt járunk. Vicces lett volna itt leállítani magunkat,de abba én is belepusztultam volna. Lassan húztam le róla a boxerét,és direkt csípőjére ültem.
- Ne kínozzh! -lihegte,és teljes extázisba esett.
- Dehogy nem! -csókoltam meg,és éreztem,ahogy kezei gyorsan kikapcsolják az övemet,és már ráncigálja le rólam a gatyámat.
Már combomnál járt,mikor felült,és megfordított. Lehúzta rólam egy mozdulattal a gatyát. Ajkaimhoz tért vissza,és forró csókot nyomott ajkimra. Mind a kettőnk ajka izzott szinte,és nem ellekeztem. Eszem ágában sem volt. Nyakamat kisízvta,és picit fájt,de kibírtam. Lassan végigpuszilta a hasam,és a csípőmnél már kezdtem türelmetlenkedni.
- Gyorsíts! -kérleltem,de combomba markolt.
- Kínzást még vissza kell adnom! -mosolygott,és lassan lehúzta rólam a fehérnemű utolsó darabját is.
Megkönnyebbültem,hogy már nincs rajtam semmi sem ami akadályt nyújthat Hoseok-nak. Lassan haladt lejjebb a csókokkal,és óvatosan ért ajkával nőiességemhez. Hangos nyögés hagyta el ajkam,és éreztem,hogy itt még koránt sincs vége a mókának. Lassan elkezdte mozgatni nyelvét,amitől teljesen megbolondultam. A takarómmba markoltam,és a kezemben az erő kezdett elveszni. Ő csak tette a dolgát,míg az első beteljesülés határán nem voltam. Leállítottam,mert nem a nyelvétől akartam elmenni,hanem tőle. Felhúztam egy csókra,és nyelvét átcsúsztatta az én számba,és vad csókcsata vette kezdetét,míg megfordítottam magunkat. Lassan elváltam tőle,és ajkára ráharaptam,majd testének minden egyes részét elhaloztam csókokkal,és leértem büszkeségéhez. Lassan,kínzó lassúsággal fogadtam ajkaim közé és kezdtem el kínozni. Vonaglott,mert alig bírta magát tartani,de idő előtt kicsúsztattam a számból,majd combjába markoltam,és a fogaimmal feltéptem egy óvszeres zacskót,és lassan felgörgettem rá,majd mielőtt mész észhez tértem volna,alulra nyomott,és lassan hatolt belém,és hogy kevésbé fájjon csókcsatáztunk. Eléggé feszített,de bírtam. Pár kósza könnycsepp elhagyta íriszem,de tartottam magam.
- Minden rendben? -suttogta nyakamra és hangja remgett.
- Ne merd kivenni,mert megbánod! -löktem egyet a csípőmmel,és vette a lapot.
Lassú mozgással kezdett el bennem csúszkálni,és hagytam,hogy nyakam szívja,közben jobb kezével combomat markolásszta,ami engem teljesen elkábított. Lökései egyre nagyobbak és erősebbek,és nyögéseim ezzel párhuzamosan szaporodtak és hangosodtak. Ujjamat beleakasztottam nyakláncába,és lehúztam egy csókra,és csak faltam ajkait. Egyre vadabbul és hevesebben. Egyre lassított Hope,és picit pihentem ezáltal,majd eltalált egy olyan pontot,ahol a testem megrázkódott. Megint egyre gyorsabb lökéseket tett,mikor kezdett valami külön érzés felülkerekedni rajtam. Hoseok lökései és az,hogy bennem van és mind ez átfutott az agyamon egy villanás allat...egy hatalmas lökésnél hátába mélyesztettem a körmöm. Megfordítottam az állást,és vadul mozogtam rajta,míg egy lökés,és elélveztem,és Ő is. Pihegve borultam mellkasára ami egyenletlenül járt,ahogy az enyém is.
- Mondták már,hogy isteni vagy? -pihegtem.
- Csak egy ketten...
- Az pontosan mennyit is jelent? -faggatóztam,és mellkasán jó volt pilledni.
- 5...
- Akkor tuti Ők jobbak voltak! -szomorodtam el.
- Nem! Te voltál a legjobb,és tudod miért? -felnéztem rá -Mert te nem egy éjszakát adtál nekem. Ebben benne volt szíved lelked,és minden ami nekem kellett! Szeretlek Picúrka! -simogatta a hátam,és kicsusszant belőlem.
- Én ish! -lihegtem nyakába,és Hope karjaiban elaludtam.

Mikor felkeltem nem volt mellettem. A földön hevert a fehér pólója és az én melltartóm is. Rápillantottam az órára és este 9 volt. Felvettem a melltartóm és a pólóját,majd egy tangát,és kimentem. Hoseok a konyhába volt,míg Yoon és JungKook a kanapén tv-ztek.
- Unnie! -mosolygott rám Yoon és elkapta a kezem majd a szobájába húzott. - Akkkor ti most..
- Igen. Lefeküdtünk...-dőntem el az ágyán és tiszta JungKook illata volt.
- Gratulálok!
- Köszi Prücsök! -adtma egy puszit a fejére. - Megyek,mert vár a Szerelmem! -pattantam fel,és kisprinteltem a konyhába.
- Megvagy! -ugrottam Hoseok hátára.
- Te aztán őrült vagy! -kuncogott,és a konyhapultra tett. - Ez hideg! -ugrottam vissza a hátára. - Lefagyott a fenekem.
- Hol? -kezdte el markolászni!
- Nyaaaa!! Ne itt! -pusziltam meg arcát.
- Szeretlek! -forgott velem és letett.
- Én is! -csókoltam meg,és JungKook bejött.
- Ti aztán nem semmik vagytok! -itt még mindig Hoseok ajkán csüngtem. - Hallod? -csapott fenekemre.
- Tee! -ugrottam majdnem neki,de Hoseok karjaiba zárt. - Csak Hope-nak! -bújtam hozzá.
- Pedig kerek és formás... -kacarászott JungKook.
- Kookie! Inkább használd fel a kisebbik énedet jó célokra még mielőtt valaki esetlegesen én,letöröm! -ringatott Hoseok.
Megnyugtató volt,hogy mellettem kiállt,és az is,hogy rongatott. JungKook kivonult Yoon-hoz.
- Ma megyünk még valahová? -ültem fel a konyhapultra,és picit megugrottam,mert hideg volt,és lábammal magamhoz húztam az én rontógépemet.
- Esti séta? -nézett rám Hoseok.
- Benne vagyok,de mi lenne ha picit elszakadnánk tőlük? -mutattam Yoon-ra aki JungKook ajkát vette épp birtokba.
- Hát legyen. 1 hétre jó lenne! -mosolygott Hoseok,és combomat simogatta -Van egy házam,oda elmehetnénk,ha gondolod! -kezdte el csókolgatni a nyakam.
- Benne vagyok! -csókoltam meg,és éreztem,hogy Hoseok megint begerjedt.
Eldöntött a konyhapulton így
jobban hozzámfért.
- Esti menet? -néztem rá,és alsó ajkán végighúztam nyelvem.
- Természetesen! -mondta,és a szobába húzott,majd 1 óra leforgása alatt kikészítettük egymást.
- Ez még jobb volt mint az első! -mosolygott,és átölelt.
- Az biztos! -bújtam hozzá,és betakartam magunkat,majd elaludtam a karjaiba,miközben Ő nekem dúdolt.

9.fejezet

~~A furcsa hangok~~

*JungKook Pov*

Azt hittem, hogy soha nem fog többet megölelni, vagy megbocsátani nekem. De mikor a nyakamba ugrott síró szemekkel tudtam, hogy semmi senki sem választhat el tőle többet, soha. 

Mikor felébredtem, mellkasomon aludt életem szerelme. Hosszú barna haját simogattam, és szuszogását hallgattam. 

- Hm...- ébredezik. Lágyan  rámosolygok, majd megpuszilom a homlokát. Erre ő is elmosolyodik.
- Jó reggelt! Hogy aludtál, kis szívem? - simogattam arcát.
- Jó reggelt! Tökéletesen! És te?
- Nagyon jól!
- Hm....- felült és kinyújtózott. Rövid pólója alól kilátszódott hasa. Kezeimet oldalára raktam, amitől édesen mosolygott rám. - Tiltott zóna! -jelentette ki,és elmosolyodott.
- Nem érdekel!- húztam magamhoz és megcsókoltam. Nyelvemmel áthatoltam szájába és megkerestem az övét.
- JungKook! - húzódott el tőlem.
- Mi az?
- Nem hallom Unnit kint! - erre kirohant.
- Yooni, nyugi! - mentem utána. - Hé, Hope sincs itthon. Lehet, hogy elmentek, hisz letelt a 3 nap.
- Hm...Biztos. Óh...Nincs semmi, kaja. - szomorodott el.
- Nyugi, picim! Majd csinálok valamit! Szereted a rántottát? - erre ő csak bólogatott.
Nekiálltam a rántottának. Yoon addig az asztalnál ült. Csak figyelte,ahogy ügyetlenkedem de a végeredmény meglehetősen jó volt.
- Jó étvágyat! -tettem le elé a tányért,és a teáját is.
- Te szakácsnak tanulsz? -nézett rám elbűvölő szemeivel.
- Nem,de nem lenne rossz! -mosolyogtam rá.
Egész jól elbeszélgettünk. Minden második szava az volt,hogy: "Szeretlek". Én csak csókoltam,hogy éreztessem vele,viszont érzek iránta. Egyszer csak megjöttek Hoseok és a barátnője.
- Sziasztok! -köszöntek egyszerre.
Rég láttam ilyennek Hoseokot. Mindig olyan kis gyagyás volt,de most teljesen kifordult magából.
- Hali Unnie! -ugrott Yoon,Minnie nyakába.
- Mizu? -kérdezte Minnie.
- 12-kor keltünk fel,és hát csak szerelmeskedtünk. -mosolygott Yoon. Annyira zabálni való.
- Khm..! -köszörülte meg torkát Minnie.
Rosszra gondol. Fogadni merek,hogy Hope perverzítása már ráragadt.
 - Jaj Te perverz! -kuncogott Yoon.
- Rámragadt miatta! -bújt Minnie Hoseokhoz és megcsókolta.
- Nyuuu...olyan cukik vagytok! -olvadozott Yoon.
- Ti is! -mosolygotak ránk.
- Megyek vissza enni! -ment vissza a konyhába Yoon és a két szerelmes a szobába húzta a csíkot.
- Annyira cukik. -ültem le Yoon-al szembe.
- Azok ám! -mosogatott el Yoon.
Háta mögé álltam,és simogattam a hasát. Olyan kis aranyos. Illata megbódított,és belepusziltam nyakába.
- Úgy simogatsz,mintha terhes lennék! -fordult felém.
- Hát csak idők kérdése! -vigyorogtam.
- Perverz vagy! -ütött vállamba.
- Te meg gyönyörű. -csókoltam meg.
Puha ajkai még mindig rabul ejtenek. Apró mozgása mámorba taszít. Illata elveszi az eszem,és maga a lénye pedig álomvilágba repít. Fellegekben járok,mikor Yoon ajkai az enyémhez érnek,és belül a szívem hevesen ver. Sosem éreztem ehhez foghatót,pedig volt már egy két barátnőm,de Yoon különleges.
- Szoba? -kérdeztem két csók között.
- Menjünk. -lépegettünk ügyetlenül,hiszen ajkaink,akárcsak ha összeragasztották volna,úgy tapadtak egymás egy-egy hoszabb levegővétel után.
- Öhm..JungKook...! -tette kezét a mellaksomra.
- Mi az? -állatam le egy pillanatra.
- Hallod amit én hallok,vagy csak én hallom amit hallok? -kérdezte.
- Nem vagy süket! -mosolyodtam el.
- Unnie szobájából jön! -mosolygott.
Halk nyögést lehetett csak hallani. Eddig azért nem hallottuk eddig,hiszen egymás ajkain csüngtüng,és egymás lélegzetvételén kívül mást nem halottunk,de most,hogy kis néma csönd furakodott be hozzánk,halottunk mindent. Az a baj ezzel,hogy a hang nem csak az agyamra hat ki,de lentebb is. Yoon szerencsére nem vett észre semmit,mert még idő előtt magamhoz szorítottam a párnát.
- JungKook! -bújt hozzám,és a párnát lassan szinte kitúrta ölemből.
- Én elmegyek zuhanyozni!-pattantam ki az ágyból,és szegény érthetetlenül nézett utánam.
Lerugdostam magamról a ruháimat,és hideg vízzel hűtőttem le,túlfűtött testemet. Nekidőltem a zihanykabin falának,és fejemet is hátravágtam. Nagyon nem akartam,hogy ez legyen...hogy begerjedjek,de hát ha egyszer Minnie nyögései olyan izgatóak,akkor mit tegyek? Támadjam le Yoon-t? Soha! Szakítana velem,és elhagyna,amibe belhalnék. Mikor már lehűtöttem a testem viszsametem a szerelmemhez.
- Ez mi volt? -vont kérdeőre.
- Túlfűtöttem magam..
- Hm? -nem értette. Így jobb is.
- A lényeg annyi,hogy neked akarok jót!
- Jó..de ilyet többet ne csinálj! -bújt hozzám,és vizes hajamról folyt le a víz egészen az arcára. - És a hajadat töröld meg,mert tiszta víz leszek. -mosolygott rám édesen,és megtöröltem a hajam.
Elment zuhanyozni Ő is,és estefelé már alábbhagyott a nyögések száma. Mi mindent megbeszéltük,hogy mi hogyan legyen a jövőben...

8.fejezet

~Egy szerelmes nap~

 

*J-Hope POV*

Reggel mikor felkeltem Minnie nem volt mellettem. Riadttan ugrottam fel,és mikor leugrottam az ágyról,estaknyoltam valamibe. Egy ruhadarab volt. Egy rózsaszín top. Tuti nagyon szexi benne. Kimentem a konyhába,és Minnie Babám ott sertepelt. Az ajtószárfának dőltem,és zsebre tettem a kezeimet. Nagyon aranyos volt,ahogy ott sürgött-forgott,és jó volt nézni,hogy ennyire anyáskodó és szép is. Minden lány szép,de Ő mindenkinél szebb. Mikor picit megállt lassan és halkan léptem mögé,és megöleltem
.

- Szeretlek! -suttogtam és nyakába pusziltam.

- Szeretlek Bolondom! -bújt hozzám.

Annyira édes lány. Nem érdekel az,hogy emo. Épp ettől lesz olyan különleges,és gyönyörű.

- Gondolktál már azon,hogy ha kislányunk lesz,mi lesz a neve? -puszilgattam nyakát.

- Moon Hee! -vágta rá egyből. - A hold függőségem miatt.

- És ha iker kislányunk lesz Haru lesz a másik gyönyörűség  neve! -ringattam Minnie-t.

- Nap..ez cuki! Ha két kisfiú lesz akkor Hoseok és Chi Hoon! -mosolygott.

- Miért pont az én nevemet kapja? -érdeklődtem és hasát simogattam.

- Azért,mert nálad édessebb srác nincs! -fordult meg é nyakam kötrül átfonta karjait. - Annyira szeretlek! -tapadt ajkaimra
.

Azonnal viszonoztam csókját és kezem derekáról hátára vonult,onnan pedig egyenesen fenekére. Belemosolygott a csókba,és büntetés képp alsó ajkába haraptam. Vadul csókolt vissza,ami engem elég rendesen feltüzelt. Imádom,mikor ajkain lehetek,mert addig is csak  vele foglalkozhatok.
Lassan váltunk el egymástól. Gyönyörű íríszeiben elvesztem teljesen,és nem akartam elengedni. Többé már nem tudok nélküle élni. Ha nincs velem nem tudok levegőt venni. Semmi... Nekem Ő kell,mert nélküle nem vagyok önmagam.
- Szeretlek! Nagyon!Nagyon! -bójt hozzám.
- Én is!  -puszilgattam nyakát és picit belemarkoltam hátsójába.
- Perverz valaki.. -puszilt nyakamba.
- Hehehe! Ragadós! -mosolygotam,és a konyhapultra ültettem.
- Alapba az voltam! -mosolygott.
- Akkor a két erverz mit csinál majd az ágyba?
- Alszik! -kuncogott. Kis édes.
- Te csak azt hiszed! -vigyorogtam.
- Amúgy tényleg gondolkoztál már a gyerek témán? -nézett mélyen szemeimbe.
- Egen! -bólogattam.
- De..ahhoz... -harapta be ajkát.
- Tudom! Épp ez benne a jó! Hogy közben még élvezzük is! -markoltam megint hátsójába,és egy halk nyögést húztam ki belőle.
- Nyaaa...mondtam már,hogy szeretlek? -nézett rám.
- Igen.-kuncogtam,és a kaját megcsináltuk közösen,majd megettük.
JungKook és a pici Yoon még aludtak. Édesek voltak így együtt,és mi -hogy ne zavarjuk őket- elmentünk sétálni. 3 Nap letelt végre,és addig nem csak,hogy szerelemet viszonozták,de ráadásul még az eddigieknél is jobban belezúgtam. Kezénfogva sétáltunk Szöul városának hófedte utcáin,és csak Minnie-re tudtam figyelni. Egy kis kávézóba mentünk be,ahol Ő cappucinot ivott,én meg latte-t.
- Amúgy...hogy hogy tőlem szeretnél picit? -nézett rám szerelmem.
- Mert nálad jobban senkit nem szeretek!
- Karácsonyra neked lesz a legjobb ajándékod! -mosolygott.
- Ááá..megkaphatom most?
- Nyem! -rázta meg a fejét.
- Gonosz vagy!
- Tudom! Te meg perverz,tehát egy szót sem szólhatsz!
- Az igaz...-pirultam el picit.

Mikor megittuk a rendelést,felesbe kifizettük aminek nem igazán örültem. Én akartam,de persze Ő makacsabb mint én. Még ez is tetszik benne. Mondjuk,mi az ami nem tetszik? Áh..olyan nincs. Egész nap csak vele voltam. Elementünk a arkba is,és ott is csak egymás ajakin lógtunk,de nem érdekelt. Szeretem,és imádom mikor megfogja a kezem..megérinti a nyakam...megcsókol. Egyszóval: mindent. Nekem ez a nap olyan volt,mintha meghaltam volna,és most minden álmom valóra vált. Hazamentün,és JungKook meg Yoon épp ettek.
- Sziasztok! -köszöntünk.
- Hali Unnie! -ugrott Yoon a kis szerelmem nyakába.
- Mizu? -kérdezte Minnie.
- 12-kor keltünk fel,és hát csak szerelmeskedtünk. -mosolygott Yoon.
- Khm..! -köszörülte meg torkát Minnie.
- Jaj Te perverz! -kuncogott Yoon.
- Rámragadt miatta! -bújt hozzám Minnie,és megcsókolt.
- Nyuuu...olyan cukik vagytok! -olvadozott Yoon.
- Ti is! -mosolygotunk.
- Megyek vissza enni! -pattogott vissza Yoon.
- Szoba? -néztem szerelmemre.
- Go! -mondta és bementünk a szobájába,és bezártm az ajtót.
Ő hassal bedőlt az ágyba. Én csak néztem Őt. Óvatosan fölé másztam,és haját eltűrtem,és így nyakát bántalmaztam. Aprókat sóhajtozott és én csak élveztem,és egyre jobban gerjedtem be rá. Hátára fordult,és ajkaimat vette birtokba. Élveztem,hogy ennyire vad,és éreztem,hogy nagyon de nagyon be van zsongva. Pólómat szétmarcangolta,és nyakláncomba belakasztotta ujját,és lehúzott egy csókra.
- Éhes és vad...ettől leszel szexi! -harapdáltam nyakát,és hátamon futkorászott keze.
- Rámragadt a perverzséged! -kuncogott,és nyakamra tért át.
Azt puszilgata,míg én a pólója alját kerestem,és meg is találtam...

7.fejezet

~Az igaz szerelemnek sosincs vége!~

*Yoon Pov*

Nem mertem megszólalni, mikor Zelo elmondta nekem, hogy hazudott. Ő még soha nem hazudott nekem.
- Ho...hogy-hogy hazudtál....? Te...- egyre távolodtam tőle.
- Yoon! Én szeretlek! - ölelt magához.. De kiszakítottam magam szorításából és az ajtónak estem . Ijedt tekintet ült szemében és az enyémben is.
- Ze...Zelo...? Mi...mi a fene...ütött beléd? -kérdeztem és hangom remegett.
- Te! Te és az édes hívogató ajkaid! - támaszkodik neki az ajtónak engem eltakarva. Én ellöktem magamtól és kirohantam.
Aztán még egy sort kiabáltam vele, majd Hope bevitt Unni szobájába.
- Yoon! Baj van? Mit mondott neked? - kerdezősködött Hope. Én csak tovább sírtam.
- Ne...nem akarok vá...válaszolni...- szipogtam. Amitől magához ölelt és hátamat simogatta.
- Sh...Minden rendben lesz! -yugtatgatott és JungKook csak idegsen járkált fel-alá a szobába.
- Egy fiúban sem lehet megbízni....- szipogtam tovább.
Aztán hallottam egy nagy durranást és egy puffanást.
- Unni...Unni!- kiakartam menni és sikerült is. Ahogy az ajtó kinyílt pont Zelo-t láttam meg.
- Yoon...Én..én...- nem jutott szóhoz.
- Te voltál?! - förmedtem rá.
- Yoon, figyelj sajnálom!
- Nem okoztál még elég bajt?! Kérlek menj el! Menj el, mert soha többet nem akarlak látni!

- De Yoon! 

- Zelo! Azt mondtam nem! 

- Jól van! De fogsz te még a karjaimba sírva borulni! 

J-Hope megfogta a karomat és behúzott a szobába. JungKook utánam jött. Hope meg kint maradt. 

- Yoon, kicsim, jól vagy? - aggódó arccal bámult rám. Én csak elfordultam tőle. 

- Igen...- már a sírásgörcs ült rajtam. 

- Yooni, fordulj ide, kicsim...!- a hangja megindította a könnyeimet. 

- Ne...nem...

- Te sírsz? - fordította maga felé arcom,és akaratomon kívül is inkább a saját szobámba rohantam.
Bezártam az ajtót,és nem nyitottam neki ki,de egy idő után meghallottam,hogy énekel,és azt is,hogy zokog. Velem az a baj,hogy túlságosan is nagy a szívem! Kinyitottam az ajtót,és JungKook vállait átöleltem hátulról.
- Sajnálom....hülye vagyok! -suttogtam,és Unnie sehol sem volt,Hope-l együtt. - Hol van Unnie?
- A szobájába! Elég erősen leütötte Zelo.
- Ne..ne ejsd ki többet a nevét kérlek,Szerelmem! Szeretlek! -csókoltam meg.
Mind a kettőnk könnye folyt. nnyira összeszorult a szívem. Nem elég,hogy a legjobb haverom szerelmes belém,de még az életem is porrá akarja zúzni. Nem hagyhatom. Az ajkaimon csüngő fiút szeretem és más pasi nekem sosem kellene,csak is Ő! Elváltam tőle,majd mind a ketten felálltunk.
- Szeretlek! -suttogta,és megölelt.
- Én is! -szipogtam.
- Menj be Unnie-dhoz! -javasola,és én bementem.
Olyan volt mint aki alszik,pedig tudom,hogy az ütés miatt ájult el. Hope könnyei folytak Unnie karján. Sosem láttam még fiút sírni egészen Zelo-ig,és JungKook-ig és Hope-ig. Óvatosan tettem a kezem Hope vállára,aki összerezzent.
- Nem akar felkelni! -folytak könnyei.
- Unnie erős,felkel hidd el!
- És ha...
- Nem! Hoseok! Nem! Olyan nem történhet meg!
- Féltem!
- Mert szereted! Hidd el Unnie erősebb mint gondolnád! -mosolyogtam rá bíztatóan de könnyeim az ájult lány láttán elkezdtem megint utat törni maguknak. - Magnkra hagysz picit? -kérdeztem és elcsuklott a hangom.
Apró kis gombóc kelettkezett benne,és alig tudtam megszólalni. Hoseok kiment,és picit lenyugodott. Én Unnie ágya mellé rogytam le,és fogta meg Unnie Hoseok könnyeitől nedves kezét. Csak bámultam zerdületlen arcát,ami eddig értem kiabált. Hallottam,hogy miket mondott Zelo-nak. Hihetelen mennyire szeret. Bárcsak viszonozhatnám a szeretét! De..még pici vagyok hozzá. Ahogy JungKook-hoz is. Mikor Unnie pillái elkezdtek rezegni a szívem elkezdett gyorsan verni. Akartam kiáltani Hope-nak,hogy : "Felkelt" de a könnyektől nem tudtam megszólalni,mert a gombóc a hangomnak akadályt adott.
Mikor Unnie felkelt megbeszéltük ezt az egészet. Annyira utálom,hogy mindig tud rám hatni. Lassan felállt,és kimentünk. Hoseok szemei nagyra kerekedtek látván az erős lányt. Mikor elléptem Unnie-tól majdnem összeesett,de Hoseok megtarttta. Annyira boldog voltam,hogy van aki ennyire szereti Unnie-t. Én nem szóltam és nem is mentem JungKook közelébe se. Egyszer csak,valakinek a lábába megbotlottam,és JungKook karjaiba omlottam. Ő elmosolyodott és én bújtam hozzá. Unnie és Hoseok a szobába mentem,mi meg a sajátunkba. Sajátunkba? Juj! Nem hittem volna,egyszer ezt mondom,de hát igen. Szeretem JungKook-t.
- Nagyon buta voltam...-lépegetett két ujjam JungKook mellkasán.
- Nem! Te csak csupán féltél! -csavargatta a hajam.
- De Te még ezek után is így kitartasz mellettem...hihetetlen vagy! -mosolyogtam rá.
- Tudod nekem egyszer anyu azt mondta,hogy az igaz szerelemnek sosincs vége! -puszilta meg homlokom.
- Az biztos! -bólogattam helyeslően,és bújtam a szerelmemhez. - Mikor mondtam utoljára,hogy szeretlek?
- Már elégszer elmondtad! -kuncogott. Olyan aranyos.
- Zelo-t kitiltottam az életemből. Remélem Yongguk majd észhez téríti! -sütöttem le szemeim.
- Yongguk erős srác,neki van hatása Zelo-ra.
- Honnan tudod? -néztem szerelmemre.
- Ismerem régebbről Yongguk-t,hiszen Ő nagy kocsis...
- Az igaz. -hajtottam fejem szerelmem mellkasára,és apró szívecskéket rajzolgattam rá.
- Mindig szívecskék?
- Ühüm. -mosolyogtam,és lassan mély álomba zuhantam.
JungKook ölelő karjai biztonságot nyújtottak számomra. Tudtam,hogy senki nem bánthat,mert Ő itt van velem. Szeretem,amíg csak a szívem ver,az utolsó vércseppig harcolok érte ha kell,és Unnie-t is megvédem.

6.fejezet

~Örökké együtt leszünk...~

 

*Minnie POV*

Mikor Zelo és Yongguk bejöttek meglepődtem. Nem akartam hinni a szememnek,de hát egye fene...haverok. JungKook elég rendesen oda volt,így elment lefeküdni,mi addig akonyhába mentünk J-Hope-l.

- Szeretlek! -ültetett fel a pultra.

- Én is! -fontam lábamat dereka köré.

- Mi lenne velem nélküled? -puszilgatta a nyakamat.

- Megőrülnél! -kuncogtam,és ajkaira tapadtam.

Lábaimmal közelebb húztam magamhoz,és kezeit átfonta derekam körül. Annyira de annyira kívántam,hogy csókoljon és hozzám érjen. Kezei elkezdték feltolni a toppom,és én hagytam. Nagyon bezsongtam tőle,és akartam is hogy kényeztessen. Már én is csatoltam ki az övét,mikor Yoon nekiállt kiabálni. Azonnal összekaptuk magunkat és a nappaliba rihantunk.

- Miért kellett?? MIÉRT?? GYŰLÖLLEK! TŰNJ EL AZ ÉLETEMBŐL! -zokogott Yoon és JungKook álmos fejjel kitámolygott a szobából.

- MIÉRT NEM ÉRTED MEG,HOGY SZERETLEK?? -kiabált erősen Zelo.

- MERT ÉN JUNGKOOKÉ VAGYOK. ŐT SZERETEM,ÉS TE BECSAPTÁL! HAZUDTÁL NEKEM! GYŰLLLEK! TŰNJ EL AZ ÉLETEMBŐL! -kiáltozott sírva Yoon,és gyorsan magamhoz öleltem.

- Nem hsizem,hogy normális vagy! -vágta képen Yongguk Zelo-t,és Yoon a karjaimban zokogott.

- Hope! -szóltam szerelmemnek - Vidd be a szobámba Yoon-t,és nyugasd meg,én lerendezem a két fiút akik itt verekednek!

- És Kook? -nézett rám Hope.

-  Ráncigáld el! -mondtam,és Hope megtette a kérésem.

- Nem értelek! -kiabált Yongguk.

- Ha szeretem akkor mi van? -törölgette a vért a szájáról Zelo.

Yongguk újra neki akart ugrani,de közéjük álltam,és Yongguk éppen-hogy meg udott állni.

- Most azonnal tűnjetek el mind a ketten,és vissza se gyertek! Yoon nem elég hogy beteg,ti még szét is roncsoljátok az idegeit! Tűnjetek el mind a ketten,de villám gyorsan! -kiabáltam velük és az ajtóra mutattam.

- De Yoon nélkül nem megyek el! -dobbantott Zelo.

- TŰNJ EL! LÁTNI SEM AKARLAK! NEM ELÉG,HOGY TÖNKRETESZED A HAZUGSÁGAIDDAL,DE MÉG NEKEM IS ELLENT MONDASZ? MIT AKARSZ MÉG? HOGY AKARSZ MINKET MÉG TÖNKRE TENNI?? -eredtek meg a könnyeim.

- JungKook nem érdemli meg Yoon-t. Ő az enyém! -kiabált Zelo.

- HAGYJ BÉKÉN ŐT IS MEG ENGEM IS,DE ÖRÖKRE! TŰNJ EL INNÉT! -kiabáltam vele és könnyeim nem hagytak alább csak folytak arcomon.

- YOON AZ ENYÉM! -kiáltott rám,és egy vázával leütött.

Kép szakadás történt a fejemben. Csak fájós érzés önötte el a testem,és az oldalam cefetül fájt. Mikor felkeltem az ágyamban voltam,és Hoseok szorongatta a kezem. Fejemen egy jeges zacskó volt.

- Minnie! -sóhajtott Hope,és gyengéden megcsókolt.

- Mi..mi..mitörtént? -néztem rá.

- Zelo elment. Yongguk leütötte,és elmentek. Neked a fejed sérült meg.

- És..Yoon hogy van?

- Aggódik éérted,de elvan.

- Behívod? -nézted Hope-ra.

- Ühüm.-bólogatott kedvesen s behívta Dongsaenget.

- Unnie! -borult nyakamba.

- Dongsaeng! -öleletem meg a lányt.

- Miattam lett ez az egész! -szipogott.

- Dehogy! -nyugtatgattam Yoon-t.
- Nem állok szóba Kook-al! -szomorodott el.
- Micsoda? -akadtam ki.
- Nem akarok.
- Mi?? Miért??
- Zelo...
- Jaj már! Verd ki a fejedből ezt a hülyét! Csak tönkre akart tenni!
- És sikerült... -motyogott.
- Meg a kis tökömet! Erősebb vagy mint ahogy Ő azt hiszi!
- De..
- Dongsaeng! Boldog voltál és leszel is. JungKook nálad jobbat nem is kaphatott volna!
- Szeretlek Unnie! -borult a nyakamba.
Együtt kimentünk,és Hope csak nézett rám. Nem értette,honnan van ennyi erőm. Az erő forrásom Yoon,és akiért ki akartam mászni az ágyból az ne más,mint Hoseok. Szeretem. icit megszédültem,mikor Yoon elment mellőlem,de Hope ölelő karjai megtartottak,és fejét megint csak vállamra tette. Imádtam így lenni vele. Testünk között nem volt rés,és épp ez az,amitől még jobban ragaszkodtam hozzá. JungKook hiába akart Yoon-hoz hozzászólni,Ő tántorított. Mikor előttem sertepert Dongsaeng,kitettem elé a lábam,és így JungKook karjaiba esett. Imádtam,hogy duzzogott,hiszen tudta jól,hogy direkt volt. Mi Hoseok-al a szobámba vonultunk,és csak az ágyat nyomtuk.
- Mondtam már,hogy gyönyörű szép vagy? -simogatta arcom.
- Már vagy harmincszor! -mosolyogtam.
- És azt,hogy szeretlek?
- Már vagy milliószor!
- Akkor újra elmondom: Szeretlek! -puszilta meg orrom hegyét.
- Én is ceretlek! -bújtam hozzá,és nagyokat sóhajtottam.
- Min jár az a pici fejed?
- Hogy elloptad a szívem,és nem adod vissza!
- 8 arany lakkal,8 réz és 8 vas lakattal őrzöm a szíved! -puszilta meg homlokom.
- Mondtam,hogy imádom,mikor megpuszilsz? -néztem rá.
- Ez jobb,nem? -csókolt meg gyengéden,és ajkai lágy mozgása az enyémen teljes mámorba ejtett.
- Jobb! -mosolyogtam rá,miután elváltunk egymástól.
- Tudod,hogy mi örökké együtt leszünk? -kulcsolta össze ujjainkat.
- Igen tudom! -pusziltam meg ajkait,és bújtam hozzá,míg a karjaiba el nem nyomott az álom.



5.fejezet

~ Egy jól sikerült terv~

*Yoon Pov*
Reggel JungKook mellett ébredtem. Olyan édes, ahogy alszik, nem volt kedvem felébreszteni. Kedvem? Szívem nem volt hozzá. Szívem szerint inkább mellette feküdtem volna, csak nagyon mosdóba kellett mennem. Mivel ő feküdt kívülről, ezért óvatosan átmásztam felette. Amire szerencsémre felébredt.
- Hová mész, kicsim? - fordítja fejét felém és kezeit derekamra rakja.
- Mosdóba igyekezek. - erre magára húzott és szorosan ölelt. - JungKook! Ha nem engedsz el, akkor lassan...Tudod, hogy beteg vagyok!
- Tudom, de nem akarom, hogy itt hagyj egyedül!
- Akkor ülj ki a konyhába és várj meg. - elengedett én pedig rohantam a mosdóba. Közben megláttam a konyhába Min-t.
- Jó reggelt!
- Neked is! - rohantam. Nem álltam meg.
- Hová ilyen sürgősen? - erre már nem válaszoltam.
- Szerintem azért igyekszik ennyire, mert megfázott. - hallom meg J-Hope hangját is.
- Talált! - ez viszont a szerelmem volt.
Mikor végeztem kimentem hozzájuk.
- Unni! Fáj a torkom...- és elment a hangom. - És most már hangom sincs...- suttogtam. Igazából csak úgy tettem mintha fájna. Hátha sikerül így egyedül beszélgetnem Min-nel.
- Jaj, kicsim! Gyere ülj le!- húz az ölébe JungKook. Megölelt és megpuszilt.
- Mindjárt csinálok neked teát, jó? - kezdi unni is és már neki is kezd.
Ránézek JungKook-ra mosolyogva.
- Mi a...? - erre mutató ujjamat a szája elé raktam. Min megfordul én akkora visszafeküdtem Guki vállára. Mikor visszafordult JungKook-nak megsúgtam mi a tervem.
Aztán Hope-ra néztünk és elmosolyodtunk mind a ketten. Majd mutattuk, hogy menjen oda Unni-hoz. Ő felállt és odasétált mellé.
- Segíthetek valamit? - kérdi.
- Nem kell, köszönöm. - mosolygott rá. Én csak tovább mutogattam neki, hogy próbálkozzon tovább.
- Amh...- szegénykét úgy sajnáltam. Nem tudott megszólalni. Nekem kellett ebben az ügyben hősnek lenni.
- Unni...! - nyöszörögtem. - J-Hope...!
- Szegény...Annyira beteg, hogy azt sem tudja miket beszél! - JungKook is beszállt a tervbe.
- Cs...cs...
- Cs?- kérdez rá Unni és megfordul.
- Cs...Csó...Csók...
- Csók? - megint rá kérdez.
- Várj! Majd összerakom. - mondja Guki. - Unni, vagy is Min, J-Hope, ezt nem kell részletezni, csók. - erre Min, Hope-ra nézett. Én meg úgy tettem, mint aki alig tud állni a lábán és elindultam az irányukba. Óvatosan meglöktem Min-t és elestem. Szerintem jól sikerült terv lett, hisz Unni pont Hope oppa ajkaira esett. - Ja te lány! Gyere lefektetlek! - és JungKook feláll, majd felemel engem és bevisz a szobába. Becsukja az ajtót és lerak a földre. Én pedig halkan felsikítok.
- Áh...Sikerült! - mondom és ugrándozok.
- Igen sikerült, mert te egy kis zseni vagy! - csókolt meg. Majd finoman elenged. Én pedig köhögök. - Jól vagy? - erre csak bólogatva köhögök.
- Gyere! Nézzük meg őket! - suttogtam, hisz tudtam, hogy vékonyak a falak. Lassan kinyitottam az ajtót és láttam, ahogy Min a pulton ült, előtte J-Hope és csókolóznak. - Hűha! Ilyet még nem láttam. Gyere ezt nézd meg! Szerintem ilyet még te sem.- kicsit kijjebb nyitottam az ajtót és JungKook is tudta lesni őket.
- Szerinted megzavarjuk őket? - kérdezte JungKook.
- Hát...Nincs szívem, de teát akarok, mert a torkom azért tényleg fáj. - simogattam nyakamat. Ő erre felállt és megpuszilta nyakam. kuncogtam és magamhoz húzva csókot leheltem finom, forró ajkaira. Majd lassan kisétáltunk. Erre ők megijedtek és...szinte hallani lehetett a cuppanást, ahogy elengedték egymást. Próbáltam nem hatalmas mosollyal kiülni hozzájuk. Valamennyire sikerült is.
- Yoon!- ijedt meg. - Hát neked nem aludnod kellene?
- Nem vagyok álmos...- szédelegtem. - Unni! Készen van már a teám...?
- Persze, itt van. - rakta le elém a csészémet.
- Köszönöm, Unni!- egy fél mosolyt öltöttem számra, majd jó ízűen belekortyoltam a finom teába.
Leült mellém, majd megfogta az egyik kezem.
- Őh...Mi most, akkor egyedül hagyunk titeket.- és átmentek a másik szobába.
- Unni? Milyen volt, amikor J-Hope megcsókolt?
- Őszintén? Kedvelni való fiú, nagyon aranyos és a csók az....- ekkor csöngettek.

- Kinyitom! - szaladok az ajtóhoz. Mikor kinyitom Bang oppa és Zelo állt az ajtóban. - Sziasztok! Hát ti? Mit kerestek itt?
- Gondoltuk átjövünk, hogy ne legyetek egyedül. - mondja Zelo. Szemei csillognak. Furcsa, hisz Zelo-tól először látok ilyet.
- Hm...Jól van! Gyertek be! - ők bejöttek és levették a kabátjukat.
- Hallottam, hogy beteg vagy, ezért hoztam magammal valamit neked, Yoon! - áll elém a magas fiú. Zsebében matatni kezdett. Ezért én odanéztem és mikor előakarta húzni kezét, addigra egy puszit kaptam a másik irányból. - Gyógyító puszit hoztam...- mosolyog rám. Én csak mosolyogtam, majd megöleltem. Ő szorosan visszaölelt.
- Köszönöm Zelo! Olyan jó haverom vagy! - adtam én is puszit neki.      
- Zelo? -hallottam meg JungKook hangját a hátam mögött.
- JungKook,Ő a haverom. Semmi több. -jelentettem ki.
Erre JungKook megölelt hátulról,és picit elhomoláysodott előttem minden.
- Yoon! Jól vagy? -jött oda hozzám Unnie,és picit jobban lettem.
- Aha. JungKook,le kéne ülnöm. -erre a szerelmem elengedett és leültem a kanapéra.
- Ennyire beteg? -nézett Guk Oppa Unnie-ra.
- Egen. -bólintott fájdalmas pillantással Unnie.
- JungKook...-mondtam fájdalmas hangon,mert nagyon fájt a melllkasom,és alig kaptam levegőt.
- Mi a baj? -éreztem hangjába a félelmet.
- Fáj a mellkasom. -nyöszörögtem.
- Minden rendben lesz! -ölelgetett JungKook,és elájultam.

Mikor felkeltem Zelo ölébe volt a fejem. Azonnal felültem,és leesetem a kanapéról.
- Jól vagy Picúr? -segített fel Zelo.
- Persze...-poroltam le magam.
- Ülj le! -mutatott a kanapéra. - Mióta vagy együtt JungKook-al? -nézett rám.
- 1 napja. Szeretem nagyon.
- Yoon...
- Hm? -éreztem rajta,hogy valami nagy bedobásra készül.
- Mikor Yongguk voltunk...és megütöttelek....
- Igen emlékszem. -vágtam szavába.
- Mikor kérdezted,hogy szeretlek-e...én....én...hazudtam!

4.fejezet

~Mi lenne velem nélküled?~

 

*JungKook POV*

Mikor meghalottam a tv-be,hogy 3 napig teljes zárlat lesz a városban örültem is meg nem is. Yoon-al lehetek ami nagy megkönnyebülés nekem,de viszont mivel beteg nem akarom fárasztani. Ő beteg,neki pihennie kellene,nem pedig engem hallgatnia,de mit csináljak ha elvarázsolt a szerelem? Yoon aranyos és kis törékeny lány,és nekem kell megvédenem.

- JungKook? -halottam meg szerelmem bársonyos hangját.

- Mondd Picim! -ültem le az ágyára.

- 3 napig mit csinálunk? -nézett rám gyönyörű szép szemeivel,amivel a lelkemig látott talán.

- Nyomjuk az ágyat? -húztam fel egyik szemöldököm és perverz mosolyt engedtem meg magamnak.

- Bolond! -terült el az ágyán.

Hasán felcsúszott a póló és ezáltal láttam azt ami egyszer az enyém lesz. Óvatosan értem hozzá és aprócska kis szívecskéket rajzoltam a felfedett kis bőrre.

- Visszaadod? -kérdeztem tőle nyájas hangon.

- Mit? -esett kétségbe és arca picit beesett.

- A szívemet! -hajoltam le hozzá,és ajkaira tapadtam.

Lassan viszonozta,és puha ajkaitól megvadultam. Annyira szeretem. Lassan mozgott ajkam a övén és hagytam,hogy picit alsó ajkamba harapjon.

- Nem adhatom vissza. -lihegte két csók között. - Az az enyém. -mosolygott,és kipirult.

- Kis édes vagy. -csókoltam meg. - Tényleg olyan mint az első! -mosolyogtam.

- Bolond vagy! -kuncogott.

Még a nevetése is ámulatba ejtett. Teljesen elrabolta a szívemet,és nem akarom,elveszíteni. Lefeküdtem mellé,és vacogott. Még mindig beteg. A tudat,hogy a szerelmem,akiért életem adnám beteg,elszomorított picit. Yoon ezt észrevette.

- Mi a baj? -simított végig arcomon puha kezével.

- Semmi..csak baj,hogy beteg vagy. -húztam a szám.

- Kigyógyulok ne félj! -nyugtatgatott,és arcomra adott egy puszit. - JungKook...én szeretlek! -bőjt hozzám akárcsak egy kiscica.
- Én is szeretlek Téged Manóm! -adtam egy puszit homlokára és dúdoltam picit,majd elaludt.
Mikor alszik is aranyos. Óvatosan kimásztam mellőle az ágyból,és a nappaliba mentem. Hoseok csak ott ült,míg Minnie mosogatott.
- Na? -ültem le mellé.
- Nem tudom mit tegyek. -fogta fejét.
- Miért? -pislogtam érthetetlenül.
- Mert szeretem,de nem enged magához közel. Segíteni akartam de nem hagyta.
- Mert fél a szerelemtől. Rávegyem Yoon-t,hogy beszéljen Minnie fejével?
- Megtennéd?
- Persze. -bólogattam helyeslően. - De majd csak ha felkel.
- Alszik? -nézett rám Hoseok hyung.
- Igen. Eléggé fehér volt,és elaludt.
- Végeztem. rogyott le Hoseok mellé Minnie. - Yoon? -érdeklődött a lány.
- Alszik. -válaszoltam. - Sok sikert. -hagytam ott a gerle párt,és visszamentem Yoon-hoz.
Csak bámultam őt,ahogy alszik,és nevemet motyogja. Édes volt. Szerettem. Nagyon. Bekúsztam mellé,karjaimba zártam,s mély álomba merültem. Láttam elmémben az első csókunkat,és a találkozást is.

Arra keltem,hogy valaki a karomon ír le szívecskét. Egyik szemem kinyitottam,és Yoon volt az. Elmosolyodtam,és visszacsuktam a szemem.
- Tudom,hogy fent vagy. -mondta édes kis hangján.
- Én nem vgayok fent. Alszok. -montam,és nekiálltam horkolást színlelni.
- Annak ellenére,hogy alszol...elég jól tudsz beszélni! -kuncogott a kis tündérem
- Mert egy Hercegnőhöz beszélek! -rántottam magamra hirtelen szerelmemet.
- Szeretlek! -hajolt le és nyakamra lágy puszit lehelt.
- Én is! -mosolyogtam a rajtam ülő lányra. - Mi lesz a lányunk neve? -tettem kezeimet a tarkómra.
- És ha fiú lesz? -biccentette oldalra fejét. Olyan édes volt.
- Akkor legyen mondjuk... -kezdtem el gondolkozni - Hoseok?
- Hope neve? -nézett rám.
- Ahham! Szép név!
- Az igaz.
- Ha lány lesz Yoon lesz a neve,mert ennél szebb név nincs! -mosolyogtam rá,és ujainkat összekulcsoltam.
- Ezt csak azért mondod,mert az az én nevem! -forgatta meg szemeit.
- Gyönyörű lányhoz,csodás név.
- Bolond vagy te! -mosolygott le rám életem értelme.
- Beszélsz Minnie-vel? -néztem rá
- Persze. Miért?
- Hoseok tényleg szereti..de Minnie eltolja magától.
- Unnie mindig is ilyen volt. Semmitől nem félt csak a szerelemtől. Egy fiú összetörte a szívét,és akkor én húztam ki a kádból,mert majdnem megölte magát. -magyarázta el nekem Yoon.
Meglepődtem. Minnie-t kívülről erős és töretlennek látom,de belül mégsem az. Nem tudtam erről,és azt a srácot előkerítem majd. Miatta zárkózott be Minnie,és nem engedi magához közel Hope-t,mikor Ő tényleg szereti. Nem tudom miért,de azt akarom,hogy Hoseok is boldog legyen. Talán a szerelem teszi ezt velem,kitudja.
- Azta. Szegény lány...-húztam a szám.
- Unnie enged ezért nem akart hozzád közel engedni,de én szeretlek. Mikor bejöttél,és a csokit átadtad..-olvadozott Yoon. Olyan édes volt -,és félénken megpusziltál... nyuuu..én már akkor teljesen belédhabarodtam. -mosolygott.
- Én mkor megláttalak,már akkor. A hajadba ahogy belekapott a szél,és Te ott álltál..ahw...gyönyörű voltál. És most is az vagy.
- Kamsa Oppa. -pirult el egy picit Yoon - Hoseok és Unnie összeillenek. Két hülye..-mosolygott Yoon.
- Hoseok fárasztó néha..-sóhajtottam.
- De te is! -puszilta meg orrom hegyét.
- Nyaaa..nem ér! -durciztam.
- De ér! -mosolygott,és kibontota a csokit,majd elkezdte majszolni.
- Édesebb vagy még a csokinál isz! -a mondatomat normálisan nem tudtam befejezni,hiszen egy kis csokit nyomott számba.
- Íc aranyocabb vagy! -mondta nyammogva.
- Te isz! -mosolyogtam,és lenyeltem a csokit.
Így egymással eljátszadozva faltuk fel a csokoládét,és már kezdett estére járni. Egymás után elmentünk fürödni,és Yoon már tervezgette,hogy holnap beszél Minnie-vel a Hoseok ügyről. Én csak a párnáját ölelgettem míg Ő zuhanyzott.
- Bevetted a gyógyszert? -néztem rá komoly arccal,mikor kijött a fürdőből.
- Be és nagyon szar íze van. Nem tudom miért nem ír fel a doki valami epreset.
- Eper...-nyammogtam.
- Cereted? -kérdezte pöszén. Még így is aranyos volt.
- Ideny! -ültem fel és csókoltam meg Yoon-t.
Lassan gyűrtem le magam alá,és nem váltam el ajkaitól egy pillanatra sem. Ajkai pihe-puha érzésétől a fellegekben repkedtem a föld fellett jó messze. Nyakára tértem át,de megálltam egy ponton. Nem akarom,hogy fájjon neki,és ilyenkor betegen kész őrület lenne neki. Inkább mellé rogytam és hosszú hajával játszottam.
- Saranghae Oppa! -motyogta,és bújt hozzám.
- Mi lenne velem nélküled? -mondtam,és magamhoz szorítottam.
- Menyfunytasz! -nyöszörögte,és elengedtem.
- Téged? Sose! -mosolygotam,és megint dúdoltam neki,de most ringattam is,aminek meglett a hatása.
Yoon megint elaludt,és csak reménykedni tudtam,hogy holnapra már Hoseok és Minnie is együtt lesznek. Hoseok az első találkozásuk óta nem normális. Alapba se volt az,de Minnie megbolondította. Mindenhová csak az Ő nevét írta,és róla beszélt meg arról,hogy legyőzte Ravi-t.
Remélem Ők is olyan szép pár lesznek mint az én hercegnőm és én.

3.fejezet

~Miért vagyok ennyire szerencsétlen?~

 

*Minnie POV* 

Reggel mikor felkeltem eléggé nyomott voltam. Nem tudom miért,de folyton Hope járt a fejemben. Valami különleges van benne,mert sosem fogott meg senki sem ennyire. Elmentem szokásomhoz híven zuhanyozni,és mikor végeztem,hallottam,hogy Yoon köhög,mint egy beteg tehén. Azonnal a szobájába rohantam,és hanyattfekve köhögött. Felültettem,és picit csillapodott neki a rohama. A sok köhögéstől még a könnyei is folytak szegénykémnek. Nem tudom mi lelte,lehet megfázott,mert későn vettem észre,hogy a földön aludt. Bolond.

- Ssssh! Semmi baj! -ölelgettem,és picit megnyugodott. - Ma nem mész suliba! -jelentettem ki,és a takaróját feljebb húztam picit,ne fázzon.

- Dee....ma írunk! -köhögött még egy sort.

- Nem érdekel! Ilyen betegen nem mész suliba! Én sem megyek,mert nem hagylak felügyelet nélkül!

- Zelo átjöhet!

- Hogy Ő is elkapja! Kizárt dolog! -hadakoztam azonnal. - Feküdj csak,és kihívom az orvost,jó? -tettem kezem a homlokára ami tűzláng forró volt.

- Jól van! -dünnyögött,és lehunyta szemét,és pihent.

Kimentem a konyhába,és csináltam magamnak kávét,neki meg teát. Tettem neki bele fájdalom csillapítót,hogy a feje ne fájjon. Csináltam szendvicset neki,és ezt mind egy tálcára tettem,majd beivttem neki a szobába. Yoon vissza is aludt,s az éjjeli szekrényére tettem. Ha felkel megtalálja. Visszamentem a konyhába,és a kávémat iszogattam. Nem szokásom reggelizni. Elég egy kávé és én azzal elvagyok. Mikor már kezdett a kávém fogyni kikerestem a doktor számát és felhívtam.

- Jó reggelt! Tessék?

- Jó reggelt! A nevem Woo So Min,és a barátnőm elég erősen köhögött reggel,és lázas is.

- Egyéb tünet?

- Egyenlőre nincs,de vissza is aludt.

- Olyan mintha ki lenne merülve?

- Igen.

- Akkor ez csak egy egyszerű kis megfázás vagy egy kis vírus,de nem lesz baja. Kiemegyek és megvizsgálom! Lediktálná a címet? -gyorsan elmondtam a címet,és hallottam ahogy Yoon mocorog. Felkelt. - Köszönöm. 30 perc és kint vagyok! -tette le a telefont,és én is.

Gyorsan benyargaltam Yoon szobájába,és leültem az ágyára. Éppen majszolta a szendvicsét. A vaj szája szélére kenődött amin jót kuncogtam. Elfogyasztotta a neki csinált reggelit,és vissza is feküdt.

- Kurva szarul vagyok...-pihegett.

- Látszik rajtad. Olyan vag mint egy hipóba áztatott tehénfos.

- Kamsa! Én is szeretlek!

- Tudom. -kuncogtam.

- Jön a doki? -kérdezte csukott szemmel,és a teáját iszogatta.

- Aha! JungKook lesz az!

- Komolyan? -pattantak ki a szemei,és kiköpte a teáját.

Én a nevetéstől leestem az ágyról is. Ő csak durcisan letette a teáját és a paplan alá bújtatta beteg testét. Feltápászkodtam,és hagytam. Kivonultam a konyhába,és megcsörrent a telefonom.

- Szia Hope. -szóltam bele.

- Szia Szépség! Hogy vagy?

- Nem vagyok szép,és én jól,de Yoon nem.

- Hallottad JungKook? A csajod beteg! -kiáltotta Hope -Fulladjá meg! -halottam meg JungKook hangját.

- Fiúk! Ne már! -forgattam meg szemeim. - Nem vagytok ti ovisok,vagy igen?
- Nem! -mondták egyszerre.
- Akkor megnyugodtam.
- Átmehetnénk meglátogatni Yoon-t?
- Persze. -mosolyogtam.
- Egy dél körül ott leszünk! -mondta Hope,és elbúcsúztunk egymástól,és letettük.

Őszintén szólván örültem neki,hogy átjönnek hozzánk. Tudják,hogy hol lakunk,hiszen elég sokat beszélgettünk,és a búcsúzás alatt ezt is kiszedte belőlem. Hope hangja már csak a telefonban is megnyugtatot,de ha itt van velem az meg még jobban. Yoon-hoz benéztem,és aludt. Édes. A nappaliba mentem,és a tv-t kapcsolgattam,mikor a doki megjött.
Megvizsgálta szegény Yoon-t,és valami vírust szedett össze. Kiváltottam neki a gyógyszert,majd Yoon még mindig az ágyába trónolt,míg én a konyhába csináltam az édes-savanyű csirkét. Egyszer csak csengettek.
- Nyitom! -töröltem meg fűszeres kezem,és kinyitottam az ajtót. - Sziasztok! Gyeretke beljebb! -üdvözöltem a fiúkat.
- Szia. Ez a tiéd! -nyújtotta át Hope egy kis szatyrot maibe csokik és redeteg édessség volt.
- Kamsa Oppa! -mosolyogtam rá,és arcára adtam egy puszit.
- Yoon hol van? -kérdezősködött JungKook.
- A szobájába. A második ajtó az,ami rózsaszín és úgy is felismered mert az ajtaján egy nagy panda van. -mosolyogtam rá.
- Köszi. Bemehetek hozzá? -nézett vissza rám félvállról.
- Persze,menj csak. -bólintottam,és JungKook eltűnt. - Szerelmesek. -mooslyogtam.
- Hiányoztál már. -nézett szemeimbe Hope.
- Te is nekem. -ekkor mint akibe a villám csapott,eszembe jutott a csirke. - De én megyek főzni tovább. -rohantam be konyhába,és betettem a sütőbe.
- Segíthetek? -állt mellém Hope,és nyakába akasztotta a kis kötényt,és fejére tette a kis sapit.
- Persze. -bólintottam.
Hope ügyes kis segédnek bizonyult. A paprikát is sikeresen felvágta aprókra,és a rizst is jól kifőzte. A poharakat gondosan elmosogatta,és meg is terített,míg én a szósszal bíbelődtem. Mikor végeztünk mindennel,a konyhába szépen megterítettünk.
- Csinálsz Yoon-nak teát? -pillantottam fel Hope-ra.
- Persze. Áfonyásat vagy zöld?
- Áfonya. Enyém a zöld! -mosolyogtam rá,és a tanyárékat vettem a kezembe.
A tányérokkal kész bűvészmutatványt csináltam,amin Hope csak nevett,és én csak morogtam,mint a bolhás kutya. Mikor már a szalvéták is a helyüket elfoglalták nagyot sóhajtottam.
- Jól főzől! -kerülgette a leveses lábast Hope.
- Jung Hoseok! Mit a fenét csinálsz? -néztem rá karbatett kézzel.
- Bocsi Omma. -állt hátam mögé,és karjait átfonta derekam körül,és fejét vállamra tette.
- Bolond vagy. -kuncogtam.
- Lehet,de egy cuki bolond vagyok. -mosolygott,és belepuszilt nyakamba,majd a konyhába ment.
Én nem szóltam egy szót sem,csak a fiatalokhoz mentem be. Éppen egymás karjaiba voltak. Nem akartam Őket zavari,de enni muszáj nekik. Megértem,hogy dúl a szerelem,de azért enni illik.
- Ööö...-kopogtam be. - Bocsi a zavarásért,de kész a kaja. -mondtam. - Jöttök? -néztem az ifjú párra.
- Persze. Éhen halok. -fogta hasát Yoon,és kihúzta JungKook-t a szobából.
Én csak nagyokat islogtam és utánuk mentem,majd leültem az asztalhoz. Hope mellé ültem. Nem akartam,hogy egy centit is távol legyen tőlem.
- Jó étvágyat! -mondta Hoseok,és nekilátott a kajának ahogy én is és a két szerelmes is.

Mikor mindent befaltunk,csak pihegtem. Még van sütemény a spájzba de nem volt erőm felkelni. JungKook csak Yoon-t simogatta,és Yoon bealudt Kook vállán. Cukik voltak így. Yoon alapba cuki,és nem ajánlom JungKook-nak,hogy megbántsa.
- Van még süti bent a spájzba...-sóhajtottam.
- Kihozom állt fel Hoseok.
- Te leülsz a seggedre! -nyomtam le a székre vállainál fogva,és durcizott. - Én vagyok a házigazda nekem kell kihoznom.
- De...
- Nincs de! -szóltam rá,és kihoztam a sütiket.
- Sütii! -csillogott JungKook szeme.
- Az ám! -mosolyogtam rá.
- Unnie sütiszörny. -motyogta Dongsaeng.
- Nem is. -hunyorogtam.
- De is. Mikor voltunk esküvőn,az össze hólabdát befaltad,és nem kaptál gyomorrontást.
- Az én sütiszörnyem! -mosolygott Hope.
- Meg az enyim! -nyammogott Yoon.
- Édes vagy így,tudtad? -puszilta meg JungKook Yoon arcát.
- Neked mindenhogy aranyos vagyok. -kuncogott Yoon.
- Kinek van kedve megnézni valami horrort? -néztem körbe.
- Legyen a Péntek 13! -tágult ki Hoseok pupillája.
- Az jó! -bólintottam,és a nappaliba mentem,majd megkerestem a dvd-k közt a filmet és betettem.
Hoseok ezidő alatt pattogtatott ki kukoricát,és azt majszolva jött ki a konyhából. Mindneki helyet foglalt,és elkezdődött a film. Mikor olyan részek voltak,hogy még én is megijedtem Hope-hoz bújtam,és ha kellett elbújtam az ingjében. Yoon csak kikerekedett szemekkel figyelte az eseményeket,és volt mikor undorító képet vágott. Bírom az őszinte arckifejezéseit. Mikor vége lett a filmnek,remgett a lábam,és nem tudtam megállni rajtuk.
- Mi azt hiszem megyünk! -nyújtózkodott JungKook.
Ekkor Yoon átkapcsolt a hírekre,és azt nézte.
- Kook! Biztos,hogy elmentek? -nézett rájuk és a tv-t kezdtük el halgatni.
"Szöul városát még sosem érte ekkora hó. Aki teheti ne mozduljon ki otthonról. Mindneki fűtsön és meleg teát igyon. 3 napig teljes zárlatot rendelt el az önkormányzat,és a rendőrök járőröznek az esetleges kintrekedt emberek végett. Mindenki meleg pléddel csavarja be magát,és ha teheti maradjon ismerősénél vagy ha van beteg hozzátartózó látogassa meg,még mielőtt a nagy szélvihar eléri a várost..."
- Ugye ez most csak vicc? -néztem rájuk,és mindegyik fiú csak mosolygott. - Miért vagyok ennyire szerencsétlen?? -tettem fel saját magamnak a kérdést.
3 nap Hoseok mellett. Én meg fogok őrülni azt hiszem...

2.fejezet

~Unnie! Azt hiszem szerelmes vagyok!

 

*Yoon POV*

Mikor Unnie nekiállt beszélgetni a fiúkkal Zelo-nak egyből leesett az álla. Mindig is csodálta Unnie-t,hogy van benne ennyi bátorság.

- A barátnőd megint alkot. -nyelt nagyot Zelo.

- Tudom! -mosolyogtam.

- Hogy lehet benne ennyi bizalom,és bátorság? -találgatott Zelo.

- Úgy,hogy Ő tökös csaj,míg Te egy pici béka vagy. -mosolyogtam rá.

- Hehehe...de vicces vagy! -öltötte ki rám nyelvét.

- Tudom. -bólogattam helyeslően.

Szeretem Zelo-t piszkálni. Igaz idősebb nálam,magasabb,de ez minket sosem érdekelt. Első perctől fogva kedveltük egymást,és mindig is jól kijöttünk egymással.

- Sziasztok. -jött oda az egyik srác abból a bandából,akikkel Unnie beszélt.

- Szia. -köszöntün egyszerre Zelo-val.

- Zelo? -hunyorított találóan a cuki arcú srác.

- Igen. JungKook? -vonta fel egyik szemöldökét a kis szöszi Zelo-m.

- Igen. Te biztosan Yoon vagy! -mosolygott rám JungKook.

- Így vagy. Honnan...? -néztem rá érdeklődően,hiszen a közelében normálisan gondolkozni se tudtam.

- Minnie mondta. -vigyorgott.

- Oh,értem. -pirultam el egy picit,de uralkodtam magamon.

Az érzéseimen nem tudtam,de ezen már meg sem lepődök. JungKook arca,és hangja megnyugtatta a lelkem,és annyira elvette az eszem,hogy csak mosolyogni és bólogatni tudtam minden egyes szaván. El tudtam volna olvadni is. Érdekes fiú volt,és valami vonzalmat éreztem a közelébe,mintha csak két mágnes lettünk volna. Engem valami furcsa érzés kerített hatalmába...nem tudom elmagyarázni mi,de már nem csak a hidegtől remegtem.

- Yoon! -jött oda Unnie és egy másik srác.

- Hm...? -tértem észhez,mert elbambultam JungKook ajkain.

- Megyünk? -nézett rám komoly arccal.

- Ja..aha...-nem tudtam,hogy mit mondok pontosan,mert JungKook teljesen elvette az eszemet.

- Mész Zelo-val,vagy jössz velem? -nézett a mögöttem álló fiúra.

- Megyek Zelo-val. -húzódtam közelebb hozzá.

- Akkor J-Hope...-fordult Unnie a fiú felé -,mi megyünk! -nézett fel Unnie a fiúra,és annyira de annyira másnak tűnt.

- Értem. -szomorodott el egy pöppet Hope - A telefonszámodat megtudhatom? -és itt azt hittem hogy rendelek papot is,de sajnos nem lehetett.

- Persze! -vette elő a telefonját Unnie és számot cseréltek.

- Hm..? -bökte meg a vállam JungKook.

- Te is..? -néztem fel rá,és elmosolyodott. - Okéé...adtam be a derekam,és mi is telefon számot cseréltünk.

- Na akkor mi megyünk is...-nézett Hope-ra Unnie. - Majd még beszélünk! -adott egy puszit Hope arcára Unnie,és én beszálltam Zelo mellé,és Unnie meg a piros kocsiba ült be,és Zelo ment megint elől.

A kocsiban csak JungKook telefonszámát tanulmányoztam,és Zelo csak egy rosszalló pillantást vetett rám.

- Mi a bajod...? -érdeklődtem,mert Zelo-t nem így ismertem meg.

- Semmi...-csak így visszavág.

- Állj meg! -kérleltem és a biztonsági övet elkezdtem kicsatolni.

- Meg ne próbáld! -emelte fel hangját.

- Hagyj békén. -szálltam volna ki a kocsiból,de megütötte a fejem,és bevágtam a kesztyűtartóba és képszakadás történt.

Arra keltem,hogy Unnie üvöltözik valakivel. Lassan nyitottam ki a pilláimat,és minden egyes szemrebbenés fájt.

- Te nem vagy normális. Ha bármi baja lesz,és a kipufogó csövet fogom lenyomni a torkodon,és a csillagcsavart fogom beleállítani a fejedbe! -kiáltozott Unnie.

- Elég...-sutottogtam.

Unnie azonnal lerogyott a kanapé elé. Szorosan fogta a kezem,és szeme tiszta könny volt. Óvatosan emeltem meg kezem,és a legördülő könnycseppet letöröltem arcáról.

- Jól vagyok...-pislantottam mélyet,hogy igazat mondok,mikor ez nem volt az.

- Nem érdekel. Ez az idióta megütött,ráadásul téged. -csuklott el Unnie hangja.

- Jól leszek,csak hadd pihenjek...-hunytam le pilláim,és megpróbáltam aludni.

Unnie zokogott. Hallottam,és éreztem remegő kezét.

- Gyere. -halottam haloványan Yongguk hangját és Unnie keze eltűnt a kezemről.

A fejem fájt,és nem akart mást csinálni csak aludni. De nem akartam Unnie-nak fájdalmat okozni,így pár órával beértem. Mikor kinyitottam a pilláim,Unnie Yongguk ölében ült,és aludt.

- Mi történt vele? -néztem Unnie-ra,és felültem.

- Kimerült... -simogatta Yongguk a karjában alvó lányt.

- Miattam...-sóhajtottam.

- Nem,Zelo miatt. De mi volt az ami így felcseszte az agyát? -nézett rám Yongguk.

- JungKook-al elég jól lebeszélgettem,és mikor jöttünk ide,még a kocsiban is az Ő telefon számát vizsgáltam,és Zelo erre berágott,hogy meg sem szólaltam,pedig tudja jól,hogy mekkora beszélőkém van.

- Értem... -húzta a száját Yongguk -,tudod Zelo furcsa fiú,és szerintem többet érez irántad mint barátság.

- De hiszen...-leblokkoltam.

Nem akartam hinni a fülemnek,és próbáltam kiverni a fejemből amit Guk Oppa mondott. Zelo meg én? Nem! Szó sem lehet róla! JungKook aki kell...mi? Miket beszek én? JungKook? Akkor tényleg kedvelem? Mi a szösz van velem? Ajj...nem akartam megbántani Zelo-t.

- Hol van most? -néztem Guk-ra.

- Fent!  A szobámba! -mondta. - De csak óvatosan. -aggodalmaskodott,és rongatta Unnie-t.

- Oké..-mentem fel az emeletre.

Ismerem a járást,hoszen egy idieig itt laktunk Unnie-val. Yongguk mindig Unnie-val aludt,mert így fértünk el. 2 szoba van,de a másikba nincs semmi. Zelo-hoz lassan nyitottam be,mert féltem tőle. Most először. Sosem tartottam Tőle,hiszen ártatlan fiúnak minősült a szemembe,de minden megváltozott bennem. A kilincset lassan nyomtam le,és léptem be a szobába. Zelo az ágy szélén ülve zokogott. Becsuktam magam mögött az ajtót,és megálltam. Nem mertem lépni. ~Mi van ha megüt? Megint?~ Nem akartam erre gondolni,de egyszerűen képtelen voltam kivenri a fejemből azt amit tett. Lassú és bizonytala léptekkel közelítettem meg a zokogó fiút,aki az ágy szélén ült. Letettem hátsó részem mellé,és megöleltem. Zokogása alább hagyott,s bújt hozzám. Jóleső érzés öntötte el testem,ami meglepett egy picit,de Zelo megnyugvása kezdte visszaadni nekem a bizalmat és bátorságot.

- Sajnálom. -szipogta,és könnyeivel áztatta a kötött pulcsim. - Nem akartam...-szorított magához még jobban,s kezem csak hátán és oldalán rohangált.

- Túléltem,nincs bajom. Ne tőlem kérj bocsánatot,hanem Unnie-tól. Tudod,hogy milyen makacs,és hogy mennyire szeret engem. Téged is szeret,mint barát,és nem akart veled kiabálni,csak félt engem. -ölelgettem Zelo-t.

- Tudom,de nincs erőm lemenni... -sziogott,és elengedett. - Te..tényleg nem haragszol? -pislogott árat,mert könnycseppjeitől összeragadtak pillái.

- Tényleg. -bólintottam,és megkönnyebült a lelke. - Kérdezhetek valamit?

- Ühüm. -bólintott a kis óriás csecsemő.

- Te többet érzel....irántam? -néztem fel rá,hogy tekintetünk összeforrjon.

- Nem...nekem rosszul esett,hogy nem rám figyeltél,és az a fiú...

- JungKook. -szakítottam meg mondandóját.

- Igen Ő,elvette az eszed. Sosem láttalak ennyire kivirultnak,és gyönyörűnek,és úgy éreztem,hogy kiszorít JungKook a szevedből! -nyelt nagyot Zelo.

Picit sokkolt amit mondott. Lefagyott az agyam,de gyorsan észhez térítettem saját magamat.

- Nézd Zelo...mikor már elkezdtem élni,te már akkor mellettem voltál! A legjobb barátom vagy. A lelki társam,és nem fog JungKook kiszorítani a szívemből. Nekem ahhoz túl nagy szívem van. -mosolyogtam rá,és adtam arcára egy puszit.

- Szeretlek Yoon. -ölelelt meg,és adott egy puszit arcomra.

Lementünk Yongguk-hoz és Unnie-hoz. Unnie még mindig aludt Guk ölében. Elmosolyodtam. Zlo olyan volt mint egy kisgyerek,és Unnie-t így elnézve olyan mint egy nagy baba. Szép és olyan édesen alszik. A konyhába voltunk Zelo-val,és ott teáztunk. Épp a csevegésünk kellős közepén voltunk,mikor megszólalt a telefonom.

- JungKook? -szóltam bele.

- Talált! -szinte láttam magam előtt,hogy mosolyog.

- Hogy hogy?

- Holnap kijössz megint a pályára?

- Persze. Miért?

- Csak érdekelt. Amúgy,mondtam már,hogy cuki a hangod a telefonba?

- Nem. -kuncogtam. Olyan aranyos.

- Akkor már ezt is tudod. Nos,akkor holnap találkozunk pici lány. Szia. -tette le a telefont.

- Szia. -olvadoztam.

Azt hittem,hogy Zelo-nak kell összekaparnia egy kis tálba kiskanállal,mert elvette az eszem JungKook.

- Na minden oké? -adott valaki egy puszit az arcomra.

Felkaptam a fejem,és Unnie volt az. Felkelt. Yongguk végig a nyomába volt,hiszen eléggé nyomott volt szegény.

- Persze. -bólogatta helyeslően.

- Kivel beszéltél? -kérezősködött.

- JungKook-al. -mooslyogtam,és Zelo picit sértődött fejet vágott. - Zelo! -szóltam rá,és elpirult.

Bolond.

- Pasizik! Szerintem vezessünk áramot az ajtóba. -javasolta Unnie-nak Yongguk.

- Szerintem is! Megcsinálod? -nézett Unnie Yongguk-ra.

- Hülyék! -durcáztam be.

- Na nekünk mennünk kell! -nyújtózkodott Unnie. - Még be kell vinnem téged a próbára. -mondta Unnie.

Tényleg. Ma lesz a próba,mint minden nap. A suliban lehetett jelentkezni színházi szakkörre,és nekem az megy. Imádom mikor a régi ruhákba öltözhetünk. Ma is lesz próba,de Unnie-val megyek,mert félt egyedül a sötétbe. Jövőhéten hétfőn lesz az előadás megtartva. Bárcsak JungKook is eljönne,és látna. Annyira boldog lennék.

Unnie és én elköszöntünk a fiúktól,és hazamentünk. Otthon egyből az ágyamba ugrottam,és a takaróm ölelgettem. Unnie nem szólt semmit,csak egy bögre teával a kezével állt meg az ajtóban.

- Mi van veled,Dongsaeng? -ült le az ágyamra,és én kicsavartam magam a takarómból. - JungKook óta vagy ilyen. -pislogott Unnie.

- Előbb utóbb én is felnövök! -vigyorogtam,és elbújtam a takaró alá.

- Még pici vagy egy kapcsolathoz. -oktatott ki.

- Unnie! Azt hiszem szerelmes vagyok! -néztem rá,és csak JungKook járt a fejemben.

- Még pici vagy hozzá. -jelentette ki.

- De Unnie! -nyávogtam. - Ideben -mutattam a szívemre -,valami furcsa érzés van. Nagyon gyorsan ver,és ha rá gondolok elkezd remegni a lábam,és a testem nem tudom mit csinál.

- Vonzódsz te a bajhoz! -mosolygott Unnie.

- De te is! -öltöttem ki rá nyelvem,és elmosolyodott.

- Lehet,de én legalább már megértem egy kapcsolathoz. 15 évesen én sem pasiztam ! -oktaott ki megint.

- Jó..deee....

- Nincs de. Ha össze is jönnél vele,vigyáznod kell magadra. Egy hajszálad is meggörbül és...

- Nem lesz bajom,hidd el,és a szerelem úgy sem ártott eddig senkisek sem! -erre Unnie elfehéredett. - Rosszat mondtam? -néztem rá kétségbeesetten.

- Nem...-sóhajtott,és kiment.

Ezt nem értem. Sosem volt ilyen Unnie. Hope óta lett olyan más. Féltőbb mint volt,és komolyabb is. Unnie elvitt a színházba,és végignézte a próbát,én csak tettem azt ami elő volt írva. Mikor végeztünk elmentünk vacsorázni. Jókat kacagtunk,és kibeszéltünk pár pincért. Otthon mint egy hulla estem be a szobába,és az ajtóba bealudtam. Valamikor 2 óra körül megébredtem,mert szólt a telefonom.

 

~Jó éjt szépség~

 

JungKook volt az. Annyira boldog voltam. És..hogy kerültem be az ágyba?? Unnie! Csak Ő lehetett. Boldogan írtam neki vissza.

 

~Jó éjt cukiság~

 

Annyira de annyira boldog voltam. Mosolyogva takartam be magam,és a plüsspandámat magamhoz öleltem.

- Szeretem. -suttogtam a pandámnak,és mosolyogva repültem az álmok szigetére,ahol pinden szép és jó volt.

1.fejezet

~Egy különleges srác...

 *Minnie POV*

Reggel is unottan és nyomottan keltem. Annyira nincs kedvem iskolába menni,hogy ezt már szerintem büntetni kéne. Lassan másztam ki az ágyamból,és a törölközőmet levettem a szék háttámlájáról,majd a fürdőmbe vonultam. A zuhanykabin ajtaját behúztam magam után,és a nagy pólómat ledobtam magamról,majd megengedtem a vizet. Jóleső érzéssel ácsimbóztam a zuhany alatt és mikor meguntam -persze nem olyan hamar-elzártam a csapot,és megtörölköztem.

- Nem hiszem el! Már megint beszart a macska! -kiáltozott a melletünk lakó nő a férjével.

Igen,azt elfelejtettem mondani,hogy panel lakásba lakunk Dongsaeng-gel. Szerencsénkre pont volt annyi félre tett pénzünk,hogy megtudtuk venni a lakást. Jó ez nekünk. Mind a kettőnk szobájába francia ágy van,és így jót tudunk aludni. Igaz,én néha motyogok álmomba,Ő meg énekel,és olyankor kedvem támad bedugni a száját egy pár zoknival,de így leszünk egy jó páros.

Kiléptem a zuhanykabinból,és hajam megtöröltem. Belebújtattam a lábaimat a kis rózsaszín szobamamuszomba,és felkapkodtam magamra a ruháim. Tél van,és az utolsó hetet nyúzzák le rólunk a tanárok. Ilyenkor sem tudnának minket megkímélni,pedig igazán megtehetnék.

Hajamat becsavarom a törölközőbe,és a konyhába megyek. Dongsaeng már fent van.

- Jó reggelt! -köszöntem előre.

- Jó reggelt Unnie! -vigyorgott - Hallottad? -mosolygott.

- Szomszédot? -bólogatott-Persze! Éppen akkor zuhanyoztam. -kuncogtam.

- Tisztára,mint a rémrendes család. -nevetett Yoon.

- Hát körülbelül! -nevettem én is,és csináltam magamnak kávét,neki meg teát.

- Amúgy,ma nem lesz verseny? -nézett rám Dongsaeng,és a konyhapultra ült.

- Nem tudom,hogy Zelo

Zelo ♥

 ki tudta-e lopni Yongguk-tól a kulcsot. Meg kéne csörgetnem,de éppen a reggelinket csinálom. Ráér suli után is. -mosolyogtam Dongsaeng-re.

- Írhatok neki egy sms-t? -nézett rám Yoon.

- Ha akarsz! -vontam vállat,és a szendvicseket már csomagoltam is be a szalvétába.

- Akkor írok. -rohant be a nappaliba,és levetődött a kanapéra.

Gondolom,hogy ír neki,mert vigyorogva visszajött. Valahogy olyan érzésem volt,hogy Zelo elég ügyes volt ahhoz,hogy kijátsza Yongguk figyelmét,és megszerezze nekünk a garázs kulcsát.

- Na? Mit írt? -kérdezősködtem,miközben a hajamat tekertem ki a töröközőből.

- Megszerezte! -pattogott Dongsaeng.

- Na! Elég! -tettem kezem a fejére,hogy hagyja abba az ugrálást,de azért sem engedelmeskedett. - Leüsselek? -kaptam kezembe a lécsapót.

- De kemény vagy egy lépcsapóval,hah! -nevetett.

- Mé nevetel? Ne neveteljél! -oktattam ki,mire még jobban nevetett.

- Most komolyan egy rózsaszín légycsapóval fenygetsz? -fújta el az említett tárgyat.

- Igen. -bólogattam.

- Bolond vagy Unnie! -ölelt meg Yoon.

- Szeretlek! -ölelgettem.

- Én is. -bújt hozzám.

Néha Yoon tényleg olyan,mint egy kiscica. Bújik ha szeretgetik,és ha kell még nyávog is,hogy ezt vagy azt akar. Én inkább tartom magam a magányos farkas imidzshez,hiszen Yoon előtt erősnek kell lennem. Nem szomoríthatom el. Tulajdonképpen Yoon-t én nevelem 10 éves kora óta. 11 voltam mikor Yoon sírva rohant a Motorosok utcáján,és ha akkor nem állítom meg a mocisok szétkapják,mint kiscica a gombolyagot.

Yoon-t nagyon megszerettem,és mindig is ragaszkodtam érte. Yongguk

18 éves volt,mikor mi még nem is igazán tudtuk,hogy mik is fognak ránk várni. Ha úgy vesszük Yongguk mentett meg minket a végleges rossztól. Mivel ketten voltunk Yongguk-hoz mentünk. Jobban mondva én ráncigáltam el Yoon-t,mert Ő félt ettől a lükétől. Yongguk alig volt ottohn,hiszen miattunk dolgozott. Én már picinek megtanultam főzni,és Yongguk segítségével sok mindenre szert tettünk. Yongguk igaz,hogy gyagyás de az érzései tiszták.

- Mehetünk? -zökkentett ki a gondolataimból Yoon.
- Ahham! -vettem fel a combig érő csizmám.
- Nem érem el! -nyújtózott a pandás sapkájáért Yoon.
- Tessék! -vettem le neki,és fejére húztam. Olyan édes volt.
- Köszönöm. -adott egy puszit az arcomra,és már ment is a táskájáért.
Élvezem ezt az anya szerepet,és Yoon nélkül az életemet el sem tudnám képzelni. Én is felvettem a vállamra az oldaltáskám,és együtt együtt elindultunk a suliba.
- Unnie! Van itt pénzed? -állt meg a kis édesség bolt előtt Yoon.
- Igen. Miért?
- Mert akarok valakinek csokit venni.
- Kinek? -vontam fel egyik szemöldököm.
- Zelo-nak. -jelent meg egy kis halvány pír Dongsaeng arcán.
- Tessék! -nyomtam a kezébe pár wont,és berohant csokiért.
Én csak lassú léptekkel indultam meg a bolt felé,és csizmám alatt roogott a friss hó. Még mindig szitált a hó. Ráérősen hullott,és Dongsaeng is kirontott a boltból,és agyonpuszilgatta az arcom.
- Kamsa Unnie,kamsa. -ismételgette magát,és arcomon egy szeretetteljes mosoly ült ki.
A suliba mentünk,ahol egész nap karácsonyi zenét nyomtam a rádiósok. Jó volt hallgatni. Yoon ajándéka már megvan. Eldugtam előle egy jó és biztonságos helyre. Nekem nem baj,ha nem vesz semmi. Én alapba nem vagyok oda a nagy felhajtásért,de Yoon miatt muszáj. Minden évben csodálja a sok-sok égőt,és a sok csokit és cukorkát. Mindig úgy szoktam,hogy mikor elmegyünk a plázába,én direkt a plüssálatok felé terelem,mert tudom,hogy imádja,és gyorsan lelécelek,hogy fel tudjam díszíteni a fát,és az égősorokat is fel tudjam tenni,és az ajándékát is beteszem a fa alá.
Ma is a karácsonyi zene miatt,kezdtem a karácsony hatása alatt lenni. Már kíváncsi vagyok,hogy mit fog szólni Yoon az ajándékának. De tuti,hogy nagyon szomorú lesz,hogy nem a fa alatt lesz. Ezért is kell valamit még vennem neki. Lehet kap tőlem egy panda plüsst,és a másik ajándékát meg majd megtalálja.
- Minnie! -rontott be az osztálytermembe Yoon.
- Mizu van Dongsaeng? -néztem fel rá,mert én a padba ücsörögtem.
- Tudsz kölcsön adni egy tollat? Az enyém kifogyott. -húzta a száját.
- Tessék! -dobtam neki egyet.
- Imádlak! -adott egy puszit az arcomra.
- Na mi van Törpe? Kizavartak törpefalváról? -ment volna ki Yoon,de MinWoo az utját állta.
Nem is zsóltam egy szót sem,csak felálltam,és Yoon elé álltam.
- Kiengeded,vagy beszínezzem a fejed kék és zöld foltokkal? -néztem rá komoly arccal.
Nem szólt,csak arrébb állt,és Yoon megszeppenve spintelt el a saját osztálytermébe. Gyűlölöm MinWoo-t. Mindig beleköt a kisebbekbe,de a saját súlycsoportjával nem mer kikezdeni. Undorító egy féreg. Őt is le kéne csak ütni a rózsaszín légycsapómmal.
Az órákat végigültem,és szünetekben jót kacagtam az osztálytársnőimmel,és ha kellett Yoon védelmére keltem. Én Yoon-nak nem is tudom mi vagyok. Anya? Testőr? Nem tudom,de talán mind egyben.

Hazafeleúton Yoon énekelgetett,én pedig csak úgy voltam,és az égre pillantottam. Gyönyörű volt. A Nap halvány kis sugarai angyali képet vázoltak az égre,és Yoon csodás hangja csak szebbé tette számomra. Otthon ledobtuk a cuccainkat és elmentünk Zelo-hoz.
- Annyeong! -köszönt és beengedett minket.
- Ez a tiéd! -pirult el Yoon,és Zelo-nak nyújtotta a csokit.
- Kamsahida. -mosolygott Zelo,és egy puszit nyomott Yoon arcára,és elvette tőle a csokit.
- Összeilletek! -vetődtem le a kanapéra.
- Ahogy mi is! -vetődött le mellém Yongguk,s kezét átlendítette fejem mögött,és már keze autumatikusan a combomon pihengetett.
- Álmodba! -kuncogtam,és leszedtem kezeit magamról.
- Mehetünk? -nézett rám Zelo.
- Persze! -álltam fel.
Zelo,Yoon és én a garázsokhoz mentünk,ahol a kocsik tönkelege ácsorgott. A fekete gyönyörűség bent a garázsba az enyém. Zelo-é a zöld és Yoon-nak még nincs. Zelo-tól és tőlem ez lesz neki a karácsonyi ajándéka.
- Yoon! Ma melyikkel versenyezzünk? -pillantott rá Zelo.
- Legyen ma Űrdongó! -rohant be a mélygarázsba és egy sárga sportkocsi mellett ugrándozott.
- Akkor megyünk azzal. -mentem Yoon után,és Zelo jött utánam.
Zelo autumatikusan a vezetőülésre ült. Zelo odanyújtotta nekem a piros sportkocsi kulcsát,és én beszálltam. Zelo felbőgette a motort és elindultak Yoon-al. Én követtem őket,és az udvar hátsó kapuján kimentünk.
Zelo elég rendesen tolta neki a főúton,majd a városból kiérva az ipartelepre mentünk. Ott van ugyanis a kocsibuzik törzshelye. Én végig a nyomukba voltam,és lekanyarodtunk a telephelyre. Kint már ott volt HakYeon és Ravi is.
- Sziasztok fiúk! -öleltem meg Őket.
- Szia Minnie egér! -vigyorgott Ravi.
- Hogy akadna meg a torkodom az anyacsavar. -öltöttem ki rá nyelvem.
- Pici! Nyugszik! -ölelt át hátulról HakYeon.
- Bocsi...-húztam a szám. - Mit keres itt ChangMin? -néztem a fiúra,aki a bólyák előtt állt.
- Nem tudom. Valakikek vár... -mondta Ravi.
- Hé! Újak jönnek! -jött hozzám Yoon.
- Újak? Honnan tudod? -néztem rá.
- Zelo most beszélt Kris-el.
- Ja..vagy úgy..-lepődtem meg.
- Ja..de kíváncsi vagyok már,hogy kik lehetnek. -csillogott Dongsaeng szeme.
- Nyugi. Tuti valami kis talpnyalók. -feszengett Ravi.
- Hé! Ne légy ilyen! -csaptam hasára.
- Bocsi Cica. -puszilt nyakamba.
- Unnie! -kiáltott Yoon,és odamentem hozzá.
- Mi van? -néztem rá,majd a bekanyarodó fekete gyönyörűségre. - Azta...-maradt tátva a szám.
- Szép...-hümmögött Yoon.
- Gyönyörű! -ragyott szemem.
A fekete szépséget követte egy hófehér hatalmas óriás. Mind a két kocsi leállt ChangMin kocsija mellé. ChangMin köpni-nyelni nem tudott a meglepődéstől.
A fekete szépségből egy kb. 16 éves srác szállt ki,és egy izompacsirta a fehér robosztusból pedig egy kb. 19-20 éves fiú és egy napszemcsis srác. Összenéztünk Yoon-al,és tudtuk,hogy Ők mások mint akik eddig itt jártak.
- Köszöntünk titeket kedves érdeklődök. -horkant fel ChangMin.
- Szeva. -bökti ki flegmán a napszemüveges srác.
- Érezzétek magatokat otthon. Az ipartelep jó pálya nekünk. -mosolygott ChangMin és kocsija motorháztetőjét kezdte el simogatni.
- Inkább tedd be a segged a kocsiba,és húzz el,mert hányingerem lesz. -így Yoon.
- Ch..-vágta be a durcát Min és elhajtott gumitcsorogtatva.
- Balfasz...-forgattam meg szemeim,és én a fiúkat kikerülve mentem a bólyákhoz.
Az egyik srác szeme végig rajtam volt. Érzetem. Mikor már megvizsgáltam a pályát,hogy járható-e megfordultam.
- Verseny? -gurult mellém Ravi.
- Egyértelműen. -ült ki gonosz mosoly az arcomra,és elmentem a piros kocsimig,és beszálltam. Yoon odaadta a sisakot. Biztos ami biztos.
Felpörgettem a motort,és már gurultam is Ravi mellé. Kényelmesen elhelyezkedtem az ülésbe,és lehúztam a füstüveges ablakokat.
- Csak óvatosan kislány. -kacsintott Ravi.
HakYeon a két közé állt,és visszaszámolt.
- 3..2...1! -és erre gumicsikorgatva kezdtük meg a versenyt.
A bólyákat ügyesen kikerültem,és a forgónál megpördült a kocsi a csúszós út miatt. A gázba tapostam,és nagy füstöt magam után hagyva mentem vissza,és ezzel meg is nyeretem a futamot. Ravi kocsija kisodrodótt,de visszaért Ő is. Kiszálltam a kocsiból,és a sisakot levettem a fejemról. Hosszú barna hajam a vállamra omlott,és a sisakot letettem a motorháztetőre,és ráültem.
- Mindig te nyersz! -mosolygott Yoon,és Zelo odajött.
- Ravi csak nagyképű. Ha nem lenne az,hidd el meg tudna Ő verni,csak a hülyesége elvakítja.
- Zelo,te nem mész egy kört? -nézett fel Yoon Zelo-ra.
- Ma nincs kedvem,de majd este lehet kijövök. -vakarta meg zavartan tarkóját. Meglátszik,hogy csak 18.
- Hát ahogy akarjátok,amúgy kik ezek az újfiúk? -pillantottam az újdonsült palimadarainkra.
- Bangtan Boys-nak hívják magukat. Mindenegyik kezére rá van tetoválva az,hogy "Bulletproof".
- Lehet valami szekta tagjai. -hunyorgatott Yoon.
- Csakis. -forgattam meg a szemeim. - Nekem lenne kedvem kifaggatni azt a magas felnyalt hajú srácot. Cuki. -mosolyogtam.
- Unnie! Csak nem bejön? -mosolygott Yoon.
- Hát csak egy picit. -kuncogtam,és a fiúkhoz ballagtam. - Sziasztok. -köszöntem.
- Hali. -köszöntek kórusba. Ez picit megrémísztett.
- Üdvözöllek Titeket a mi kis szerény autópályánkon. Sok ember megfordult már itt,a szó-szoros értelmében.
- Láttam,hogy kikented azt a majmot. -szólalt meg a kiszemeltem.
- Hát igen. -tűrtem el hajamat a szemem elől,és apró pír jelent meg arcomon.
- Amúgy a nevem NamJoon,de csak Rap Monster. -nyújtotta kezét a napszemüveges fiú.
- Én JungKook vagyok. -nyújtotta kezét a kis 16 éves srácnak kinéző fiú.
- Én Hoseok,de mindenkinek csak J-Hope. -mosolygott a kiszemeltem.
- Én lenni Jimin. -tágult nagyra a fiú szeme,mikor meglátott.
- Sziasztok. Én Minnie vgayok,és a barátnőm pedig ott Yoon. -mutattam a kis törpére. - A fiú akivel beszélget Ő Zelo a mi kis haverunk.
- Haver? -nézett JungKook.
- Igen. Csak barát. Picit furcsa lenne egy törpének és egy óriásnak együtt lennie. -grimaszoltam.
- Az igaz. -mosolydott el,és Yoon-hoz ment.
- Jimin,élsz még? -bökte vállba J-Hope.
- Aha. Csak nagyon fázok. -vacogott.
- Tessék! -vettem le bőrkabátom,és ráadtam.
Jobban belebújt,mint egy kislány. Meg kell hagyni jól állt neki a női kabát.
- Te véletlenül nem kislány készültél? -nevett J-Hope.
- Nyem! -emelte fel fejét nagyképűen Jimin.
- Hülyék. -mosolyogtam.

Rengeteget beszéltem Hope-l. Különleges srác. Nem nagy képű,és egy végtele idióta,na és arról nem is beszélve,hogy mindent félre ért. Kis perverz,de aranyos fiú annak ellenére. Neki még jól is áll ez a hülye viselkedés és a perverzség is. Jimin a kabátomból nem akart kibújni,és így neki adtam. Legyen az övé. Igaz,hogy én kis híjján halálra fagytam,de tartottam magam. Yoon le akart cseszni,hogy miért vagyok pulcsiba,mikor esik a hó,de Jimin csak Rap Mon háta mögött bukdácsolt. Érdekes egy bagázs,de Hope kiemelkedően felkeltette a figyelmem.