11.fejezet

~ 1 hétig szabadság ~

*Yoon Pov*

Kicsit megijedtem mikor meghallottam Unni szobájából azokat a hangokat. Nem is Unni miatt, mert tudtam, hogy mit csinált, hanem JungKook miatt. Hisz tudtam, hogy ő is fiú ezért begerjedhetett.
Mikor kiszaladt lezuhanyozni gondoltam, hogy felizgult.
Este, mikor befeküdtünk az ágyba felé fordulva felkönyököltem.
- JungKook, minden rendben?- erre ő felém fordította fejét.
- Persze, kicsim! - adta az egyenes választ.
- Biztos? - sétálgattam ujjaimmal mellkasán.
- Biztos, szerelmem...! - bújt hozzám. Behunyta a szemét. Édes kis arcát kezdtem simogatni.
- De...Ajh...Na jó, kimondom! JungKook! Kérdezhetek valamit? Te felizgultál ezekre a hangokra, igaz? - erre kipattantak a szemei.
- Kicsim...! Érzem, hogy bajod van!- ült fel.
- Semmi, semmi, csak az, hogy...- halkultam el és lehajtottam a fejem.
- Hogy? Felizgultam? - feltolta a fejem államnál fogva. Én csak aprókat bólogattam. - Jaj, gyere!- magára húzott. - Mindig te leszel az első nő az életemben. - csókol meg. - Na jó a második. - felültem a derekára.
- A második?
- Igen, mert az első az anyum. - nevetett.
- Ja értem...- nevettem én is. Rádőltem és megcsókoltam.
- Édes vagy! Nagyon! - puszilt szájon. Én lemásztam róla és felé fordultam. Ő megengedte, hogy vállára feküdjek. Átkarolt, nyomott egy puszit fejemre, aztán elaludtam.
Másnap mikor mi már kajáltunk, akkor jött ki Unni. Berángattam a szobámba, hogy megkérdezzem, hogy tényleg az történt-e, amit hallottunk JungKook-al. Ő persze helyeselte.
Kimentünk. Én visszaültem JungKook-hoz a tv elé. Mikor jól elmélyedtem a tv-ben, akkor JungKook kiment a konyhába. Tanakodtam, hogy mire készül. De nem akartam utána menni. Nem akarok olyan barátnő lenni, aki minden lépését, lélegzését figyelni a barátjának. Ezért bámultam tovább a tv-t. Mikor visszajött, leült mellém és magához ölelt.
- Mi volt kint? - kérdeztem rá.
- Már megint egymás szájában keresnek valamit. - mondta nevetve, aztán pedig megpuszilta homlokom.
- Na. Ma mit csinálunk?
- Nem tudom. Nem akarsz elmenni sétálni? - kérdezte. Ekkor szaladt be Min Unni hozzánk.
- Yoon! Vigyázzatok magatokra!
- Miért? Baj van? - ijedtem meg.
- Nem, dehogy is! Kicsit elmegyünk Hope-val.
- Hány nap? - kezdte JungKook.
- Egy hét! - leesett az állam.
- Érdekes, te soha nem hagytál még egyedül sehol sem. - mondtam.
- De itt van neked JungKook. Aki vigyázni fog rád, mert ha nem letöröm a micsodáját!
- Oké! - mondta JungKook és megpuszilta homlokomat.
Mikor Unni és J-hope összepakoltak, azonnal indultak is. Kikísértem őket. Guki mögém állt és átkarolva engem, nézte, ahogy beszálltak a taxiba és elmentek. Becsuktam és bezártam az ajtót, majd bementem.
- Na? Mit akarsz csinálni? - kérdez rá.
- Nem tudom.
- Nekem viszont lenne ötletem!- karolta át derekam. Elővette kissé perverz arckifejezés.
- Nehem....JungKook tudom mire gondolsz és nem!
- Mert most miért?
-Akkor sem! Nem! - és elfutottam előle.
- Yoon, kicsim, ne fuss előlem, mert így is, úgy is utolérlek! - kergetni kezdett. Beszaladtam Min-ék szobájába. Furcsa illatot éreztem, de aztán leesett. JungKook bejött utánam. - Háh! Megvagy! - karol át hátulról. - Húh...Szerintem nyissunk ablakot! - ment az ablak felé. Majd kinyitotta.
- Nézd ezt a sok cuccot! Ennek fele, nem Hope-é?
- De! De úgy látszik! - mutatott a földön heverő boxerre, ami biztos Hope-é.
- Na, jó...Nekem ez túl sok...- és kimentem. - Édesem, gyere csak ide!
- Igen? - jött ki.
- Nem kellene összetakarítani egy kicsit?
- Nekem mindegy. Akkor álljunk neki! - mosolyogva adott egy puszit az arcomra. Neki álltunk összetakarítani egy kicsit.
Egy órával utána mikor összetakarítottam Unniék szobájába és kijöttem egyáltalán nem láttam JungKook-ot.
- Guki! Guki! Szerelmem hol vagy? - szólítgattam.
- Mh... - hallottam meg hangját a szobánkból. Hm..szobánkból. Ez egészen jól hangzik!
Elindultam a szobánk felé és benyitottam.
- Kicsim, mit csinálsz?

10.fejezet /+18/

~ Délutáni vágyak ~

 

*Minnie Pov*

J-Hope egyre vadabb volt. Nem bírtam magammal,és ezt Ő is észlelte,hiszen falta ajkaimat aminek én külön képp jól esett. Picit ráharaptam ajkája,és megtéptem,de nem hadakozott ellene. Kívántam és minden porcikám érte ordíbált. Levette a pólóm,és hasam kezdte el puszilgatni. Minden egyes érintésébe beleremegtem. Ajkai puhák voltak,és élveztem,hogy ennyire gyengéd. Ha lenne erőm,mondanám én,hogy "Gyorsabban!" de nincs. A vágy és kéj minden erőmet elszívta,csupán csak hagytam,hogy Hoseok azt tegye amit mind a ketten szeretnénk. Ajkai buzgón járták be testem minden egyes szegletét,és nem akartam,hogy ez megszűnjön...de sajnos minden jónak vége! Tartja a mondás,és Hoseok,ajkaimra tapadt,majd lassan felültünk,és kikapcsolta melltaróm. Ügyes,és határozott mozdulattal tette meg,tahát nem tudom megrontani. Kár érte,de akkor is jó,hogy Ő engem megronthat először. Meg kell hagyni,még tapasztalan voltam,de a vágy irányított és az ösztöneim. Hoseok egyből melleimnek esett,és combomba erősen belemarkolt. Azt hittem,hogy nekem itt végem,és,hogy ha most akarnám sem tudnám magam kihúzni ebből. Késő! Nincs visszatáncolás. Megfordítottam magunkat,és csípőjére ültem. Felnyögött,és lent már nem bírt magával. Én sem...
- Szeretlek! -suttogta,és nyakamba mart.
- Énh ish! -nyögtem fel,és alsó ajkam beharaptam.
- Engedd el az ajkad,mert megerőszakollak!
- De perverz lettél! -csatoltam ki övét,miközbne folyamtosan ajkait bitoroltam.
- De Te is! -markolt hátsómba.
Azt hittem megőrülök. És ez még csak a kezdet. Leráncigáltam róla a gatyát,és boxeren keresztül kínoztam. Alsó ajkát beharapta,és erősen markolta fenekem. Minden egyes markolásnál sóhaj hagyta el ajkaimat,és nem bántam meg,hogy már itt járunk. Vicces lett volna itt leállítani magunkat,de abba én is belepusztultam volna. Lassan húztam le róla a boxerét,és direkt csípőjére ültem.
- Ne kínozzh! -lihegte,és teljes extázisba esett.
- Dehogy nem! -csókoltam meg,és éreztem,ahogy kezei gyorsan kikapcsolják az övemet,és már ráncigálja le rólam a gatyámat.
Már combomnál járt,mikor felült,és megfordított. Lehúzta rólam egy mozdulattal a gatyát. Ajkaimhoz tért vissza,és forró csókot nyomott ajkimra. Mind a kettőnk ajka izzott szinte,és nem ellekeztem. Eszem ágában sem volt. Nyakamat kisízvta,és picit fájt,de kibírtam. Lassan végigpuszilta a hasam,és a csípőmnél már kezdtem türelmetlenkedni.
- Gyorsíts! -kérleltem,de combomba markolt.
- Kínzást még vissza kell adnom! -mosolygott,és lassan lehúzta rólam a fehérnemű utolsó darabját is.
Megkönnyebbültem,hogy már nincs rajtam semmi sem ami akadályt nyújthat Hoseok-nak. Lassan haladt lejjebb a csókokkal,és óvatosan ért ajkával nőiességemhez. Hangos nyögés hagyta el ajkam,és éreztem,hogy itt még koránt sincs vége a mókának. Lassan elkezdte mozgatni nyelvét,amitől teljesen megbolondultam. A takarómmba markoltam,és a kezemben az erő kezdett elveszni. Ő csak tette a dolgát,míg az első beteljesülés határán nem voltam. Leállítottam,mert nem a nyelvétől akartam elmenni,hanem tőle. Felhúztam egy csókra,és nyelvét átcsúsztatta az én számba,és vad csókcsata vette kezdetét,míg megfordítottam magunkat. Lassan elváltam tőle,és ajkára ráharaptam,majd testének minden egyes részét elhaloztam csókokkal,és leértem büszkeségéhez. Lassan,kínzó lassúsággal fogadtam ajkaim közé és kezdtem el kínozni. Vonaglott,mert alig bírta magát tartani,de idő előtt kicsúsztattam a számból,majd combjába markoltam,és a fogaimmal feltéptem egy óvszeres zacskót,és lassan felgörgettem rá,majd mielőtt mész észhez tértem volna,alulra nyomott,és lassan hatolt belém,és hogy kevésbé fájjon csókcsatáztunk. Eléggé feszített,de bírtam. Pár kósza könnycsepp elhagyta íriszem,de tartottam magam.
- Minden rendben? -suttogta nyakamra és hangja remgett.
- Ne merd kivenni,mert megbánod! -löktem egyet a csípőmmel,és vette a lapot.
Lassú mozgással kezdett el bennem csúszkálni,és hagytam,hogy nyakam szívja,közben jobb kezével combomat markolásszta,ami engem teljesen elkábított. Lökései egyre nagyobbak és erősebbek,és nyögéseim ezzel párhuzamosan szaporodtak és hangosodtak. Ujjamat beleakasztottam nyakláncába,és lehúztam egy csókra,és csak faltam ajkait. Egyre vadabbul és hevesebben. Egyre lassított Hope,és picit pihentem ezáltal,majd eltalált egy olyan pontot,ahol a testem megrázkódott. Megint egyre gyorsabb lökéseket tett,mikor kezdett valami külön érzés felülkerekedni rajtam. Hoseok lökései és az,hogy bennem van és mind ez átfutott az agyamon egy villanás allat...egy hatalmas lökésnél hátába mélyesztettem a körmöm. Megfordítottam az állást,és vadul mozogtam rajta,míg egy lökés,és elélveztem,és Ő is. Pihegve borultam mellkasára ami egyenletlenül járt,ahogy az enyém is.
- Mondták már,hogy isteni vagy? -pihegtem.
- Csak egy ketten...
- Az pontosan mennyit is jelent? -faggatóztam,és mellkasán jó volt pilledni.
- 5...
- Akkor tuti Ők jobbak voltak! -szomorodtam el.
- Nem! Te voltál a legjobb,és tudod miért? -felnéztem rá -Mert te nem egy éjszakát adtál nekem. Ebben benne volt szíved lelked,és minden ami nekem kellett! Szeretlek Picúrka! -simogatta a hátam,és kicsusszant belőlem.
- Én ish! -lihegtem nyakába,és Hope karjaiban elaludtam.

Mikor felkeltem nem volt mellettem. A földön hevert a fehér pólója és az én melltartóm is. Rápillantottam az órára és este 9 volt. Felvettem a melltartóm és a pólóját,majd egy tangát,és kimentem. Hoseok a konyhába volt,míg Yoon és JungKook a kanapén tv-ztek.
- Unnie! -mosolygott rám Yoon és elkapta a kezem majd a szobájába húzott. - Akkkor ti most..
- Igen. Lefeküdtünk...-dőntem el az ágyán és tiszta JungKook illata volt.
- Gratulálok!
- Köszi Prücsök! -adtma egy puszit a fejére. - Megyek,mert vár a Szerelmem! -pattantam fel,és kisprinteltem a konyhába.
- Megvagy! -ugrottam Hoseok hátára.
- Te aztán őrült vagy! -kuncogott,és a konyhapultra tett. - Ez hideg! -ugrottam vissza a hátára. - Lefagyott a fenekem.
- Hol? -kezdte el markolászni!
- Nyaaaa!! Ne itt! -pusziltam meg arcát.
- Szeretlek! -forgott velem és letett.
- Én is! -csókoltam meg,és JungKook bejött.
- Ti aztán nem semmik vagytok! -itt még mindig Hoseok ajkán csüngtem. - Hallod? -csapott fenekemre.
- Tee! -ugrottam majdnem neki,de Hoseok karjaiba zárt. - Csak Hope-nak! -bújtam hozzá.
- Pedig kerek és formás... -kacarászott JungKook.
- Kookie! Inkább használd fel a kisebbik énedet jó célokra még mielőtt valaki esetlegesen én,letöröm! -ringatott Hoseok.
Megnyugtató volt,hogy mellettem kiállt,és az is,hogy rongatott. JungKook kivonult Yoon-hoz.
- Ma megyünk még valahová? -ültem fel a konyhapultra,és picit megugrottam,mert hideg volt,és lábammal magamhoz húztam az én rontógépemet.
- Esti séta? -nézett rám Hoseok.
- Benne vagyok,de mi lenne ha picit elszakadnánk tőlük? -mutattam Yoon-ra aki JungKook ajkát vette épp birtokba.
- Hát legyen. 1 hétre jó lenne! -mosolygott Hoseok,és combomat simogatta -Van egy házam,oda elmehetnénk,ha gondolod! -kezdte el csókolgatni a nyakam.
- Benne vagyok! -csókoltam meg,és éreztem,hogy Hoseok megint begerjedt.
Eldöntött a konyhapulton így
jobban hozzámfért.
- Esti menet? -néztem rá,és alsó ajkán végighúztam nyelvem.
- Természetesen! -mondta,és a szobába húzott,majd 1 óra leforgása alatt kikészítettük egymást.
- Ez még jobb volt mint az első! -mosolygott,és átölelt.
- Az biztos! -bújtam hozzá,és betakartam magunkat,majd elaludtam a karjaiba,miközben Ő nekem dúdolt.

9.fejezet

~~A furcsa hangok~~

*JungKook Pov*

Azt hittem, hogy soha nem fog többet megölelni, vagy megbocsátani nekem. De mikor a nyakamba ugrott síró szemekkel tudtam, hogy semmi senki sem választhat el tőle többet, soha. 

Mikor felébredtem, mellkasomon aludt életem szerelme. Hosszú barna haját simogattam, és szuszogását hallgattam. 

- Hm...- ébredezik. Lágyan  rámosolygok, majd megpuszilom a homlokát. Erre ő is elmosolyodik.
- Jó reggelt! Hogy aludtál, kis szívem? - simogattam arcát.
- Jó reggelt! Tökéletesen! És te?
- Nagyon jól!
- Hm....- felült és kinyújtózott. Rövid pólója alól kilátszódott hasa. Kezeimet oldalára raktam, amitől édesen mosolygott rám. - Tiltott zóna! -jelentette ki,és elmosolyodott.
- Nem érdekel!- húztam magamhoz és megcsókoltam. Nyelvemmel áthatoltam szájába és megkerestem az övét.
- JungKook! - húzódott el tőlem.
- Mi az?
- Nem hallom Unnit kint! - erre kirohant.
- Yooni, nyugi! - mentem utána. - Hé, Hope sincs itthon. Lehet, hogy elmentek, hisz letelt a 3 nap.
- Hm...Biztos. Óh...Nincs semmi, kaja. - szomorodott el.
- Nyugi, picim! Majd csinálok valamit! Szereted a rántottát? - erre ő csak bólogatott.
Nekiálltam a rántottának. Yoon addig az asztalnál ült. Csak figyelte,ahogy ügyetlenkedem de a végeredmény meglehetősen jó volt.
- Jó étvágyat! -tettem le elé a tányért,és a teáját is.
- Te szakácsnak tanulsz? -nézett rám elbűvölő szemeivel.
- Nem,de nem lenne rossz! -mosolyogtam rá.
Egész jól elbeszélgettünk. Minden második szava az volt,hogy: "Szeretlek". Én csak csókoltam,hogy éreztessem vele,viszont érzek iránta. Egyszer csak megjöttek Hoseok és a barátnője.
- Sziasztok! -köszöntek egyszerre.
Rég láttam ilyennek Hoseokot. Mindig olyan kis gyagyás volt,de most teljesen kifordult magából.
- Hali Unnie! -ugrott Yoon,Minnie nyakába.
- Mizu? -kérdezte Minnie.
- 12-kor keltünk fel,és hát csak szerelmeskedtünk. -mosolygott Yoon. Annyira zabálni való.
- Khm..! -köszörülte meg torkát Minnie.
Rosszra gondol. Fogadni merek,hogy Hope perverzítása már ráragadt.
 - Jaj Te perverz! -kuncogott Yoon.
- Rámragadt miatta! -bújt Minnie Hoseokhoz és megcsókolta.
- Nyuuu...olyan cukik vagytok! -olvadozott Yoon.
- Ti is! -mosolygotak ránk.
- Megyek vissza enni! -ment vissza a konyhába Yoon és a két szerelmes a szobába húzta a csíkot.
- Annyira cukik. -ültem le Yoon-al szembe.
- Azok ám! -mosogatott el Yoon.
Háta mögé álltam,és simogattam a hasát. Olyan kis aranyos. Illata megbódított,és belepusziltam nyakába.
- Úgy simogatsz,mintha terhes lennék! -fordult felém.
- Hát csak idők kérdése! -vigyorogtam.
- Perverz vagy! -ütött vállamba.
- Te meg gyönyörű. -csókoltam meg.
Puha ajkai még mindig rabul ejtenek. Apró mozgása mámorba taszít. Illata elveszi az eszem,és maga a lénye pedig álomvilágba repít. Fellegekben járok,mikor Yoon ajkai az enyémhez érnek,és belül a szívem hevesen ver. Sosem éreztem ehhez foghatót,pedig volt már egy két barátnőm,de Yoon különleges.
- Szoba? -kérdeztem két csók között.
- Menjünk. -lépegettünk ügyetlenül,hiszen ajkaink,akárcsak ha összeragasztották volna,úgy tapadtak egymás egy-egy hoszabb levegővétel után.
- Öhm..JungKook...! -tette kezét a mellaksomra.
- Mi az? -állatam le egy pillanatra.
- Hallod amit én hallok,vagy csak én hallom amit hallok? -kérdezte.
- Nem vagy süket! -mosolyodtam el.
- Unnie szobájából jön! -mosolygott.
Halk nyögést lehetett csak hallani. Eddig azért nem hallottuk eddig,hiszen egymás ajkain csüngtüng,és egymás lélegzetvételén kívül mást nem halottunk,de most,hogy kis néma csönd furakodott be hozzánk,halottunk mindent. Az a baj ezzel,hogy a hang nem csak az agyamra hat ki,de lentebb is. Yoon szerencsére nem vett észre semmit,mert még idő előtt magamhoz szorítottam a párnát.
- JungKook! -bújt hozzám,és a párnát lassan szinte kitúrta ölemből.
- Én elmegyek zuhanyozni!-pattantam ki az ágyból,és szegény érthetetlenül nézett utánam.
Lerugdostam magamról a ruháimat,és hideg vízzel hűtőttem le,túlfűtött testemet. Nekidőltem a zihanykabin falának,és fejemet is hátravágtam. Nagyon nem akartam,hogy ez legyen...hogy begerjedjek,de hát ha egyszer Minnie nyögései olyan izgatóak,akkor mit tegyek? Támadjam le Yoon-t? Soha! Szakítana velem,és elhagyna,amibe belhalnék. Mikor már lehűtöttem a testem viszsametem a szerelmemhez.
- Ez mi volt? -vont kérdeőre.
- Túlfűtöttem magam..
- Hm? -nem értette. Így jobb is.
- A lényeg annyi,hogy neked akarok jót!
- Jó..de ilyet többet ne csinálj! -bújt hozzám,és vizes hajamról folyt le a víz egészen az arcára. - És a hajadat töröld meg,mert tiszta víz leszek. -mosolygott rám édesen,és megtöröltem a hajam.
Elment zuhanyozni Ő is,és estefelé már alábbhagyott a nyögések száma. Mi mindent megbeszéltük,hogy mi hogyan legyen a jövőben...

8.fejezet

~Egy szerelmes nap~

 

*J-Hope POV*

Reggel mikor felkeltem Minnie nem volt mellettem. Riadttan ugrottam fel,és mikor leugrottam az ágyról,estaknyoltam valamibe. Egy ruhadarab volt. Egy rózsaszín top. Tuti nagyon szexi benne. Kimentem a konyhába,és Minnie Babám ott sertepelt. Az ajtószárfának dőltem,és zsebre tettem a kezeimet. Nagyon aranyos volt,ahogy ott sürgött-forgott,és jó volt nézni,hogy ennyire anyáskodó és szép is. Minden lány szép,de Ő mindenkinél szebb. Mikor picit megállt lassan és halkan léptem mögé,és megöleltem
.

- Szeretlek! -suttogtam és nyakába pusziltam.

- Szeretlek Bolondom! -bújt hozzám.

Annyira édes lány. Nem érdekel az,hogy emo. Épp ettől lesz olyan különleges,és gyönyörű.

- Gondolktál már azon,hogy ha kislányunk lesz,mi lesz a neve? -puszilgattam nyakát.

- Moon Hee! -vágta rá egyből. - A hold függőségem miatt.

- És ha iker kislányunk lesz Haru lesz a másik gyönyörűség  neve! -ringattam Minnie-t.

- Nap..ez cuki! Ha két kisfiú lesz akkor Hoseok és Chi Hoon! -mosolygott.

- Miért pont az én nevemet kapja? -érdeklődtem és hasát simogattam.

- Azért,mert nálad édessebb srác nincs! -fordult meg é nyakam kötrül átfonta karjait. - Annyira szeretlek! -tapadt ajkaimra
.

Azonnal viszonoztam csókját és kezem derekáról hátára vonult,onnan pedig egyenesen fenekére. Belemosolygott a csókba,és büntetés képp alsó ajkába haraptam. Vadul csókolt vissza,ami engem elég rendesen feltüzelt. Imádom,mikor ajkain lehetek,mert addig is csak  vele foglalkozhatok.
Lassan váltunk el egymástól. Gyönyörű íríszeiben elvesztem teljesen,és nem akartam elengedni. Többé már nem tudok nélküle élni. Ha nincs velem nem tudok levegőt venni. Semmi... Nekem Ő kell,mert nélküle nem vagyok önmagam.
- Szeretlek! Nagyon!Nagyon! -bójt hozzám.
- Én is!  -puszilgattam nyakát és picit belemarkoltam hátsójába.
- Perverz valaki.. -puszilt nyakamba.
- Hehehe! Ragadós! -mosolygotam,és a konyhapultra ültettem.
- Alapba az voltam! -mosolygott.
- Akkor a két erverz mit csinál majd az ágyba?
- Alszik! -kuncogott. Kis édes.
- Te csak azt hiszed! -vigyorogtam.
- Amúgy tényleg gondolkoztál már a gyerek témán? -nézett mélyen szemeimbe.
- Egen! -bólogattam.
- De..ahhoz... -harapta be ajkát.
- Tudom! Épp ez benne a jó! Hogy közben még élvezzük is! -markoltam megint hátsójába,és egy halk nyögést húztam ki belőle.
- Nyaaa...mondtam már,hogy szeretlek? -nézett rám.
- Igen.-kuncogtam,és a kaját megcsináltuk közösen,majd megettük.
JungKook és a pici Yoon még aludtak. Édesek voltak így együtt,és mi -hogy ne zavarjuk őket- elmentünk sétálni. 3 Nap letelt végre,és addig nem csak,hogy szerelemet viszonozták,de ráadásul még az eddigieknél is jobban belezúgtam. Kezénfogva sétáltunk Szöul városának hófedte utcáin,és csak Minnie-re tudtam figyelni. Egy kis kávézóba mentünk be,ahol Ő cappucinot ivott,én meg latte-t.
- Amúgy...hogy hogy tőlem szeretnél picit? -nézett rám szerelmem.
- Mert nálad jobban senkit nem szeretek!
- Karácsonyra neked lesz a legjobb ajándékod! -mosolygott.
- Ááá..megkaphatom most?
- Nyem! -rázta meg a fejét.
- Gonosz vagy!
- Tudom! Te meg perverz,tehát egy szót sem szólhatsz!
- Az igaz...-pirultam el picit.

Mikor megittuk a rendelést,felesbe kifizettük aminek nem igazán örültem. Én akartam,de persze Ő makacsabb mint én. Még ez is tetszik benne. Mondjuk,mi az ami nem tetszik? Áh..olyan nincs. Egész nap csak vele voltam. Elementünk a arkba is,és ott is csak egymás ajakin lógtunk,de nem érdekelt. Szeretem,és imádom mikor megfogja a kezem..megérinti a nyakam...megcsókol. Egyszóval: mindent. Nekem ez a nap olyan volt,mintha meghaltam volna,és most minden álmom valóra vált. Hazamentün,és JungKook meg Yoon épp ettek.
- Sziasztok! -köszöntünk.
- Hali Unnie! -ugrott Yoon a kis szerelmem nyakába.
- Mizu? -kérdezte Minnie.
- 12-kor keltünk fel,és hát csak szerelmeskedtünk. -mosolygott Yoon.
- Khm..! -köszörülte meg torkát Minnie.
- Jaj Te perverz! -kuncogott Yoon.
- Rámragadt miatta! -bújt hozzám Minnie,és megcsókolt.
- Nyuuu...olyan cukik vagytok! -olvadozott Yoon.
- Ti is! -mosolygotunk.
- Megyek vissza enni! -pattogott vissza Yoon.
- Szoba? -néztem szerelmemre.
- Go! -mondta és bementünk a szobájába,és bezártm az ajtót.
Ő hassal bedőlt az ágyba. Én csak néztem Őt. Óvatosan fölé másztam,és haját eltűrtem,és így nyakát bántalmaztam. Aprókat sóhajtozott és én csak élveztem,és egyre jobban gerjedtem be rá. Hátára fordult,és ajkaimat vette birtokba. Élveztem,hogy ennyire vad,és éreztem,hogy nagyon de nagyon be van zsongva. Pólómat szétmarcangolta,és nyakláncomba belakasztotta ujját,és lehúzott egy csókra.
- Éhes és vad...ettől leszel szexi! -harapdáltam nyakát,és hátamon futkorászott keze.
- Rámragadt a perverzséged! -kuncogott,és nyakamra tért át.
Azt puszilgata,míg én a pólója alját kerestem,és meg is találtam...

7.fejezet

~Az igaz szerelemnek sosincs vége!~

*Yoon Pov*

Nem mertem megszólalni, mikor Zelo elmondta nekem, hogy hazudott. Ő még soha nem hazudott nekem.
- Ho...hogy-hogy hazudtál....? Te...- egyre távolodtam tőle.
- Yoon! Én szeretlek! - ölelt magához.. De kiszakítottam magam szorításából és az ajtónak estem . Ijedt tekintet ült szemében és az enyémben is.
- Ze...Zelo...? Mi...mi a fene...ütött beléd? -kérdeztem és hangom remegett.
- Te! Te és az édes hívogató ajkaid! - támaszkodik neki az ajtónak engem eltakarva. Én ellöktem magamtól és kirohantam.
Aztán még egy sort kiabáltam vele, majd Hope bevitt Unni szobájába.
- Yoon! Baj van? Mit mondott neked? - kerdezősködött Hope. Én csak tovább sírtam.
- Ne...nem akarok vá...válaszolni...- szipogtam. Amitől magához ölelt és hátamat simogatta.
- Sh...Minden rendben lesz! -yugtatgatott és JungKook csak idegsen járkált fel-alá a szobába.
- Egy fiúban sem lehet megbízni....- szipogtam tovább.
Aztán hallottam egy nagy durranást és egy puffanást.
- Unni...Unni!- kiakartam menni és sikerült is. Ahogy az ajtó kinyílt pont Zelo-t láttam meg.
- Yoon...Én..én...- nem jutott szóhoz.
- Te voltál?! - förmedtem rá.
- Yoon, figyelj sajnálom!
- Nem okoztál még elég bajt?! Kérlek menj el! Menj el, mert soha többet nem akarlak látni!

- De Yoon! 

- Zelo! Azt mondtam nem! 

- Jól van! De fogsz te még a karjaimba sírva borulni! 

J-Hope megfogta a karomat és behúzott a szobába. JungKook utánam jött. Hope meg kint maradt. 

- Yoon, kicsim, jól vagy? - aggódó arccal bámult rám. Én csak elfordultam tőle. 

- Igen...- már a sírásgörcs ült rajtam. 

- Yooni, fordulj ide, kicsim...!- a hangja megindította a könnyeimet. 

- Ne...nem...

- Te sírsz? - fordította maga felé arcom,és akaratomon kívül is inkább a saját szobámba rohantam.
Bezártam az ajtót,és nem nyitottam neki ki,de egy idő után meghallottam,hogy énekel,és azt is,hogy zokog. Velem az a baj,hogy túlságosan is nagy a szívem! Kinyitottam az ajtót,és JungKook vállait átöleltem hátulról.
- Sajnálom....hülye vagyok! -suttogtam,és Unnie sehol sem volt,Hope-l együtt. - Hol van Unnie?
- A szobájába! Elég erősen leütötte Zelo.
- Ne..ne ejsd ki többet a nevét kérlek,Szerelmem! Szeretlek! -csókoltam meg.
Mind a kettőnk könnye folyt. nnyira összeszorult a szívem. Nem elég,hogy a legjobb haverom szerelmes belém,de még az életem is porrá akarja zúzni. Nem hagyhatom. Az ajkaimon csüngő fiút szeretem és más pasi nekem sosem kellene,csak is Ő! Elváltam tőle,majd mind a ketten felálltunk.
- Szeretlek! -suttogta,és megölelt.
- Én is! -szipogtam.
- Menj be Unnie-dhoz! -javasola,és én bementem.
Olyan volt mint aki alszik,pedig tudom,hogy az ütés miatt ájult el. Hope könnyei folytak Unnie karján. Sosem láttam még fiút sírni egészen Zelo-ig,és JungKook-ig és Hope-ig. Óvatosan tettem a kezem Hope vállára,aki összerezzent.
- Nem akar felkelni! -folytak könnyei.
- Unnie erős,felkel hidd el!
- És ha...
- Nem! Hoseok! Nem! Olyan nem történhet meg!
- Féltem!
- Mert szereted! Hidd el Unnie erősebb mint gondolnád! -mosolyogtam rá bíztatóan de könnyeim az ájult lány láttán elkezdtem megint utat törni maguknak. - Magnkra hagysz picit? -kérdeztem és elcsuklott a hangom.
Apró kis gombóc kelettkezett benne,és alig tudtam megszólalni. Hoseok kiment,és picit lenyugodott. Én Unnie ágya mellé rogytam le,és fogta meg Unnie Hoseok könnyeitől nedves kezét. Csak bámultam zerdületlen arcát,ami eddig értem kiabált. Hallottam,hogy miket mondott Zelo-nak. Hihetelen mennyire szeret. Bárcsak viszonozhatnám a szeretét! De..még pici vagyok hozzá. Ahogy JungKook-hoz is. Mikor Unnie pillái elkezdtek rezegni a szívem elkezdett gyorsan verni. Akartam kiáltani Hope-nak,hogy : "Felkelt" de a könnyektől nem tudtam megszólalni,mert a gombóc a hangomnak akadályt adott.
Mikor Unnie felkelt megbeszéltük ezt az egészet. Annyira utálom,hogy mindig tud rám hatni. Lassan felállt,és kimentünk. Hoseok szemei nagyra kerekedtek látván az erős lányt. Mikor elléptem Unnie-tól majdnem összeesett,de Hoseok megtarttta. Annyira boldog voltam,hogy van aki ennyire szereti Unnie-t. Én nem szóltam és nem is mentem JungKook közelébe se. Egyszer csak,valakinek a lábába megbotlottam,és JungKook karjaiba omlottam. Ő elmosolyodott és én bújtam hozzá. Unnie és Hoseok a szobába mentem,mi meg a sajátunkba. Sajátunkba? Juj! Nem hittem volna,egyszer ezt mondom,de hát igen. Szeretem JungKook-t.
- Nagyon buta voltam...-lépegetett két ujjam JungKook mellkasán.
- Nem! Te csak csupán féltél! -csavargatta a hajam.
- De Te még ezek után is így kitartasz mellettem...hihetetlen vagy! -mosolyogtam rá.
- Tudod nekem egyszer anyu azt mondta,hogy az igaz szerelemnek sosincs vége! -puszilta meg homlokom.
- Az biztos! -bólogattam helyeslően,és bújtam a szerelmemhez. - Mikor mondtam utoljára,hogy szeretlek?
- Már elégszer elmondtad! -kuncogott. Olyan aranyos.
- Zelo-t kitiltottam az életemből. Remélem Yongguk majd észhez téríti! -sütöttem le szemeim.
- Yongguk erős srác,neki van hatása Zelo-ra.
- Honnan tudod? -néztem szerelmemre.
- Ismerem régebbről Yongguk-t,hiszen Ő nagy kocsis...
- Az igaz. -hajtottam fejem szerelmem mellkasára,és apró szívecskéket rajzolgattam rá.
- Mindig szívecskék?
- Ühüm. -mosolyogtam,és lassan mély álomba zuhantam.
JungKook ölelő karjai biztonságot nyújtottak számomra. Tudtam,hogy senki nem bánthat,mert Ő itt van velem. Szeretem,amíg csak a szívem ver,az utolsó vércseppig harcolok érte ha kell,és Unnie-t is megvédem.

6.fejezet

~Örökké együtt leszünk...~

 

*Minnie POV*

Mikor Zelo és Yongguk bejöttek meglepődtem. Nem akartam hinni a szememnek,de hát egye fene...haverok. JungKook elég rendesen oda volt,így elment lefeküdni,mi addig akonyhába mentünk J-Hope-l.

- Szeretlek! -ültetett fel a pultra.

- Én is! -fontam lábamat dereka köré.

- Mi lenne velem nélküled? -puszilgatta a nyakamat.

- Megőrülnél! -kuncogtam,és ajkaira tapadtam.

Lábaimmal közelebb húztam magamhoz,és kezeit átfonta derekam körül. Annyira de annyira kívántam,hogy csókoljon és hozzám érjen. Kezei elkezdték feltolni a toppom,és én hagytam. Nagyon bezsongtam tőle,és akartam is hogy kényeztessen. Már én is csatoltam ki az övét,mikor Yoon nekiállt kiabálni. Azonnal összekaptuk magunkat és a nappaliba rihantunk.

- Miért kellett?? MIÉRT?? GYŰLÖLLEK! TŰNJ EL AZ ÉLETEMBŐL! -zokogott Yoon és JungKook álmos fejjel kitámolygott a szobából.

- MIÉRT NEM ÉRTED MEG,HOGY SZERETLEK?? -kiabált erősen Zelo.

- MERT ÉN JUNGKOOKÉ VAGYOK. ŐT SZERETEM,ÉS TE BECSAPTÁL! HAZUDTÁL NEKEM! GYŰLLLEK! TŰNJ EL AZ ÉLETEMBŐL! -kiáltozott sírva Yoon,és gyorsan magamhoz öleltem.

- Nem hsizem,hogy normális vagy! -vágta képen Yongguk Zelo-t,és Yoon a karjaimban zokogott.

- Hope! -szóltam szerelmemnek - Vidd be a szobámba Yoon-t,és nyugasd meg,én lerendezem a két fiút akik itt verekednek!

- És Kook? -nézett rám Hope.

-  Ráncigáld el! -mondtam,és Hope megtette a kérésem.

- Nem értelek! -kiabált Yongguk.

- Ha szeretem akkor mi van? -törölgette a vért a szájáról Zelo.

Yongguk újra neki akart ugrani,de közéjük álltam,és Yongguk éppen-hogy meg udott állni.

- Most azonnal tűnjetek el mind a ketten,és vissza se gyertek! Yoon nem elég hogy beteg,ti még szét is roncsoljátok az idegeit! Tűnjetek el mind a ketten,de villám gyorsan! -kiabáltam velük és az ajtóra mutattam.

- De Yoon nélkül nem megyek el! -dobbantott Zelo.

- TŰNJ EL! LÁTNI SEM AKARLAK! NEM ELÉG,HOGY TÖNKRETESZED A HAZUGSÁGAIDDAL,DE MÉG NEKEM IS ELLENT MONDASZ? MIT AKARSZ MÉG? HOGY AKARSZ MINKET MÉG TÖNKRE TENNI?? -eredtek meg a könnyeim.

- JungKook nem érdemli meg Yoon-t. Ő az enyém! -kiabált Zelo.

- HAGYJ BÉKÉN ŐT IS MEG ENGEM IS,DE ÖRÖKRE! TŰNJ EL INNÉT! -kiabáltam vele és könnyeim nem hagytak alább csak folytak arcomon.

- YOON AZ ENYÉM! -kiáltott rám,és egy vázával leütött.

Kép szakadás történt a fejemben. Csak fájós érzés önötte el a testem,és az oldalam cefetül fájt. Mikor felkeltem az ágyamban voltam,és Hoseok szorongatta a kezem. Fejemen egy jeges zacskó volt.

- Minnie! -sóhajtott Hope,és gyengéden megcsókolt.

- Mi..mi..mitörtént? -néztem rá.

- Zelo elment. Yongguk leütötte,és elmentek. Neked a fejed sérült meg.

- És..Yoon hogy van?

- Aggódik éérted,de elvan.

- Behívod? -nézted Hope-ra.

- Ühüm.-bólogatott kedvesen s behívta Dongsaenget.

- Unnie! -borult nyakamba.

- Dongsaeng! -öleletem meg a lányt.

- Miattam lett ez az egész! -szipogott.

- Dehogy! -nyugtatgattam Yoon-t.
- Nem állok szóba Kook-al! -szomorodott el.
- Micsoda? -akadtam ki.
- Nem akarok.
- Mi?? Miért??
- Zelo...
- Jaj már! Verd ki a fejedből ezt a hülyét! Csak tönkre akart tenni!
- És sikerült... -motyogott.
- Meg a kis tökömet! Erősebb vagy mint ahogy Ő azt hiszi!
- De..
- Dongsaeng! Boldog voltál és leszel is. JungKook nálad jobbat nem is kaphatott volna!
- Szeretlek Unnie! -borult a nyakamba.
Együtt kimentünk,és Hope csak nézett rám. Nem értette,honnan van ennyi erőm. Az erő forrásom Yoon,és akiért ki akartam mászni az ágyból az ne más,mint Hoseok. Szeretem. icit megszédültem,mikor Yoon elment mellőlem,de Hope ölelő karjai megtartottak,és fejét megint csak vállamra tette. Imádtam így lenni vele. Testünk között nem volt rés,és épp ez az,amitől még jobban ragaszkodtam hozzá. JungKook hiába akart Yoon-hoz hozzászólni,Ő tántorított. Mikor előttem sertepert Dongsaeng,kitettem elé a lábam,és így JungKook karjaiba esett. Imádtam,hogy duzzogott,hiszen tudta jól,hogy direkt volt. Mi Hoseok-al a szobámba vonultunk,és csak az ágyat nyomtuk.
- Mondtam már,hogy gyönyörű szép vagy? -simogatta arcom.
- Már vagy harmincszor! -mosolyogtam.
- És azt,hogy szeretlek?
- Már vagy milliószor!
- Akkor újra elmondom: Szeretlek! -puszilta meg orrom hegyét.
- Én is ceretlek! -bújtam hozzá,és nagyokat sóhajtottam.
- Min jár az a pici fejed?
- Hogy elloptad a szívem,és nem adod vissza!
- 8 arany lakkal,8 réz és 8 vas lakattal őrzöm a szíved! -puszilta meg homlokom.
- Mondtam,hogy imádom,mikor megpuszilsz? -néztem rá.
- Ez jobb,nem? -csókolt meg gyengéden,és ajkai lágy mozgása az enyémen teljes mámorba ejtett.
- Jobb! -mosolyogtam rá,miután elváltunk egymástól.
- Tudod,hogy mi örökké együtt leszünk? -kulcsolta össze ujjainkat.
- Igen tudom! -pusziltam meg ajkait,és bújtam hozzá,míg a karjaiba el nem nyomott az álom.



5.fejezet

~ Egy jól sikerült terv~

*Yoon Pov*
Reggel JungKook mellett ébredtem. Olyan édes, ahogy alszik, nem volt kedvem felébreszteni. Kedvem? Szívem nem volt hozzá. Szívem szerint inkább mellette feküdtem volna, csak nagyon mosdóba kellett mennem. Mivel ő feküdt kívülről, ezért óvatosan átmásztam felette. Amire szerencsémre felébredt.
- Hová mész, kicsim? - fordítja fejét felém és kezeit derekamra rakja.
- Mosdóba igyekezek. - erre magára húzott és szorosan ölelt. - JungKook! Ha nem engedsz el, akkor lassan...Tudod, hogy beteg vagyok!
- Tudom, de nem akarom, hogy itt hagyj egyedül!
- Akkor ülj ki a konyhába és várj meg. - elengedett én pedig rohantam a mosdóba. Közben megláttam a konyhába Min-t.
- Jó reggelt!
- Neked is! - rohantam. Nem álltam meg.
- Hová ilyen sürgősen? - erre már nem válaszoltam.
- Szerintem azért igyekszik ennyire, mert megfázott. - hallom meg J-Hope hangját is.
- Talált! - ez viszont a szerelmem volt.
Mikor végeztem kimentem hozzájuk.
- Unni! Fáj a torkom...- és elment a hangom. - És most már hangom sincs...- suttogtam. Igazából csak úgy tettem mintha fájna. Hátha sikerül így egyedül beszélgetnem Min-nel.
- Jaj, kicsim! Gyere ülj le!- húz az ölébe JungKook. Megölelt és megpuszilt.
- Mindjárt csinálok neked teát, jó? - kezdi unni is és már neki is kezd.
Ránézek JungKook-ra mosolyogva.
- Mi a...? - erre mutató ujjamat a szája elé raktam. Min megfordul én akkora visszafeküdtem Guki vállára. Mikor visszafordult JungKook-nak megsúgtam mi a tervem.
Aztán Hope-ra néztünk és elmosolyodtunk mind a ketten. Majd mutattuk, hogy menjen oda Unni-hoz. Ő felállt és odasétált mellé.
- Segíthetek valamit? - kérdi.
- Nem kell, köszönöm. - mosolygott rá. Én csak tovább mutogattam neki, hogy próbálkozzon tovább.
- Amh...- szegénykét úgy sajnáltam. Nem tudott megszólalni. Nekem kellett ebben az ügyben hősnek lenni.
- Unni...! - nyöszörögtem. - J-Hope...!
- Szegény...Annyira beteg, hogy azt sem tudja miket beszél! - JungKook is beszállt a tervbe.
- Cs...cs...
- Cs?- kérdez rá Unni és megfordul.
- Cs...Csó...Csók...
- Csók? - megint rá kérdez.
- Várj! Majd összerakom. - mondja Guki. - Unni, vagy is Min, J-Hope, ezt nem kell részletezni, csók. - erre Min, Hope-ra nézett. Én meg úgy tettem, mint aki alig tud állni a lábán és elindultam az irányukba. Óvatosan meglöktem Min-t és elestem. Szerintem jól sikerült terv lett, hisz Unni pont Hope oppa ajkaira esett. - Ja te lány! Gyere lefektetlek! - és JungKook feláll, majd felemel engem és bevisz a szobába. Becsukja az ajtót és lerak a földre. Én pedig halkan felsikítok.
- Áh...Sikerült! - mondom és ugrándozok.
- Igen sikerült, mert te egy kis zseni vagy! - csókolt meg. Majd finoman elenged. Én pedig köhögök. - Jól vagy? - erre csak bólogatva köhögök.
- Gyere! Nézzük meg őket! - suttogtam, hisz tudtam, hogy vékonyak a falak. Lassan kinyitottam az ajtót és láttam, ahogy Min a pulton ült, előtte J-Hope és csókolóznak. - Hűha! Ilyet még nem láttam. Gyere ezt nézd meg! Szerintem ilyet még te sem.- kicsit kijjebb nyitottam az ajtót és JungKook is tudta lesni őket.
- Szerinted megzavarjuk őket? - kérdezte JungKook.
- Hát...Nincs szívem, de teát akarok, mert a torkom azért tényleg fáj. - simogattam nyakamat. Ő erre felállt és megpuszilta nyakam. kuncogtam és magamhoz húzva csókot leheltem finom, forró ajkaira. Majd lassan kisétáltunk. Erre ők megijedtek és...szinte hallani lehetett a cuppanást, ahogy elengedték egymást. Próbáltam nem hatalmas mosollyal kiülni hozzájuk. Valamennyire sikerült is.
- Yoon!- ijedt meg. - Hát neked nem aludnod kellene?
- Nem vagyok álmos...- szédelegtem. - Unni! Készen van már a teám...?
- Persze, itt van. - rakta le elém a csészémet.
- Köszönöm, Unni!- egy fél mosolyt öltöttem számra, majd jó ízűen belekortyoltam a finom teába.
Leült mellém, majd megfogta az egyik kezem.
- Őh...Mi most, akkor egyedül hagyunk titeket.- és átmentek a másik szobába.
- Unni? Milyen volt, amikor J-Hope megcsókolt?
- Őszintén? Kedvelni való fiú, nagyon aranyos és a csók az....- ekkor csöngettek.

- Kinyitom! - szaladok az ajtóhoz. Mikor kinyitom Bang oppa és Zelo állt az ajtóban. - Sziasztok! Hát ti? Mit kerestek itt?
- Gondoltuk átjövünk, hogy ne legyetek egyedül. - mondja Zelo. Szemei csillognak. Furcsa, hisz Zelo-tól először látok ilyet.
- Hm...Jól van! Gyertek be! - ők bejöttek és levették a kabátjukat.
- Hallottam, hogy beteg vagy, ezért hoztam magammal valamit neked, Yoon! - áll elém a magas fiú. Zsebében matatni kezdett. Ezért én odanéztem és mikor előakarta húzni kezét, addigra egy puszit kaptam a másik irányból. - Gyógyító puszit hoztam...- mosolyog rám. Én csak mosolyogtam, majd megöleltem. Ő szorosan visszaölelt.
- Köszönöm Zelo! Olyan jó haverom vagy! - adtam én is puszit neki.      
- Zelo? -hallottam meg JungKook hangját a hátam mögött.
- JungKook,Ő a haverom. Semmi több. -jelentettem ki.
Erre JungKook megölelt hátulról,és picit elhomoláysodott előttem minden.
- Yoon! Jól vagy? -jött oda hozzám Unnie,és picit jobban lettem.
- Aha. JungKook,le kéne ülnöm. -erre a szerelmem elengedett és leültem a kanapéra.
- Ennyire beteg? -nézett Guk Oppa Unnie-ra.
- Egen. -bólintott fájdalmas pillantással Unnie.
- JungKook...-mondtam fájdalmas hangon,mert nagyon fájt a melllkasom,és alig kaptam levegőt.
- Mi a baj? -éreztem hangjába a félelmet.
- Fáj a mellkasom. -nyöszörögtem.
- Minden rendben lesz! -ölelgetett JungKook,és elájultam.

Mikor felkeltem Zelo ölébe volt a fejem. Azonnal felültem,és leesetem a kanapéról.
- Jól vagy Picúr? -segített fel Zelo.
- Persze...-poroltam le magam.
- Ülj le! -mutatott a kanapéra. - Mióta vagy együtt JungKook-al? -nézett rám.
- 1 napja. Szeretem nagyon.
- Yoon...
- Hm? -éreztem rajta,hogy valami nagy bedobásra készül.
- Mikor Yongguk voltunk...és megütöttelek....
- Igen emlékszem. -vágtam szavába.
- Mikor kérdezted,hogy szeretlek-e...én....én...hazudtam!